Képaláírás: Martilapu virága.

Ismertető szöveg: A martilapu (Tussilago farfara) a fészkesek családjába tartozó, kora tavasszal, még levéltelen állapotban sárgán virító, nagy levelű gyógynövény. A légzőszervi betegségek elsőrangú gyógynövénye. A lúgos agyagos, kavicsos, törmelékes talajt kedveli. Vízpartok, nedves rétek, árokpartok évelő növénye. A hegyekben is előfordul. A tőlevelek szívesek, öblösen karélyosak a fonákukon molyhos szőrzettel. Virágzás ideje: márciustól májusig. A martilapu levél (farfarae folium) forrázata belsőleg befedi és védi a gyulladt nyálkahártyát (bevonószer), csökkenti a köhögési ingert. Légúti gyulladásoknál a hígabb váladékot fellazítja, megkönnyíti a köhögést.
Kis mennyiségben rákkeltő Pirrolizidin alkaloidot tartalmaz, ami miatt májkárosító hatású lehet. Napi dózisa 4-6 g; ebből hideg vagy langyos vizes áztatással készítsünk kivonatot. Egy hónapnál tovább ne alkalmazzuk folyamatosan. Terhesek, szoptatós anyák nem fogyaszthatják. Fejfájás ellen, duzzadt lábra a kifejlett leveleket a bolyhos oldalával borítható a kezelendő területre, gyakran érdemes cserélni. Külső gyulladásokra, fekélyekre az összezúzott levelek, vagy erős főzetük használható. Népies nevei: Farkastalpfű, kereklapu, körömfű, körömlapu, lóköröműfű, lókörmű szattyán, lókörmű szattyu, mostohalapu, partilapu, podbál, szamárköröm, szamárlapu, szattyú, tyúkvirág, vajkapu.
A martilapu latin neve Tussilago farfara körülbelül annyit jelent hogy "köhögést elűző".
A népi gyógyászatban a levelét pipába tömve füstölését javasolják az asztmásoknak görcsös köhögés ellen. Ezt a módszert már az ókori görögök is is ismerték, Hippokratész is javasolta.
(Forrás: Wikipédia)