Képaláírás: Latin neve: Amorpha fruticosa.
Észak-Amerikából került Európába, ahol gyorsan elterjedt. Magyarországon a Tisza-part egyik jellemző cserjés növénye, bódító illatú, élénk lila virágainak pora az ámorakácméz alapja.

Ismertető szöveg: A gyalogakác (Amorpha fruticosa) a kétszikűek (Magnoliopsida) osztályába a hüvelyesek (Fabales) rendjébe és a Pillangósvirágúak (Fabaceae) családjába tartozó faj. 3-4 méteres cserje, hosszú felálló. Idősen lazaágú, széles bokor. Kérge barnásszürke. Rügyei "bogárházalakúak". Levelei: 11-25 levélkéből állnak, elliptikusak, a pálhácskák ár alakúak, ellenállóak. Virág: 10-15 cm, felálló, ibolyáskék, június-júliusban. Észak-Amerikából került Európába, itt a természetes erdők és rétek helyét veszi el. Csaknem kiirthatatlan, gyorsan terjed. Gyökérzete rongálja a töltéstestet, és megakadályozza, hogy a fű gyökeret verjen, pedig ez a töltésnek hatékony védelmet adna az áradások rongálása ellen. A hullámtérben is kártékony: sűrű állományt képez, és ezáltal visszaduzzasztja a vizet, meglassítja az áradások levonulását. Úszva terjedő milliónyi magva áradáskor mindenhova eljut. Sarjakkal is szaporodik. Bioenergia előállítására alkalmas lehet. (Forrás: Wikipédia)