Képaláírás: Rákóczi-utca.

Ismertető szöveg: Sátoraljaújhely Tokaj-Hegyalja északkeleti részén fekszik. A Bodrogköz, a Hegyköz és a Hegyalja "kapuja". Jelentős történelmi hagyományai miatt Kossuth Lajos és Kazinczy Ferenc városának is nevezik. Kelták, longobárdok és mások lakták a környéket, melyet a XII. században már Sátor-halom néven emlegettek. A tényleges településtörténetet 1261-től számítják, amikor V. István városi kiváltságjogokat adományozott az ott megtelepedett hospeseknek. 1429-ben Zsigmond király a Palóczyakat tette meg a vidék urává. Az újhelyi várat 1558-ban romboltatta le a császári hadak vezére. 1616-tól a Rákócziak birtokolták a területet.

Az első aszúbort Szepsi Laczkó Máté készítette 1640-ben, az újhelyi Oremus szőlő présházában. Olyan sikere lett, hogy 1655-ben az országgyűlésen elrendelték a tokaji borvidéken az aszúszemek különválasztását.

A Rákóczi-szabadságharc bukását követő szatmári béke értelmében Patak és Újhely osztrák tulajdonba került. A XVIII. század folyamán a város Zemplén vármegye végleges székhelye lett. Hamarosan felépült a megyeháza is.

1806-ban Kazinczy Ferenc Széphalom községben, Újhely szomszédságában telepedett le. Újhelyben élt, kisebb-nagyobb megszakításokkal, gyermekkorától kezdve országos közéleti pályájának kezdetéig Kossuth Lajos is. Nem meglepő, hogy az 1848-ban először a pataki és az újhelyi fiatalok léptek be a szabadságharc seregébe.

A város gazdag műemlékekben. A barokk megyeháza 1754-1768 között épült, olasz tervek alapján. Egyik szárnyában Zemplén Vármegye Levéltára kapott helyet. Az épület ma városháza. A pálos-piarista kolostor és templom építése a XIII. században kezdődött. A Kossuth-emlékház Kossuth Lajos szüleinek a háza. A copf stílusban épült református templomban értékes kelyheket, úrasztali terítőket őriznek. A görög katolikus templom barokk ikonosztáza felbecsülhetetlen értékű.

Zemplén vm.