Képaláírás: Rákóczi-ut

Ismertető szöveg: Szerencs a megye keleti részén, a Zempléni-hegység délnyugati lábánál helyezkedik el. Már az őskorban lakott vidék volt, ezt számos felszínre került lelet bizonyítja. A honfoglalás idejéből származnak az olyan magyar személyneveket őrző földrajzi nevek, mint Ond (ma Szerencs része), Zombor, Tarcal. Az 1219-ből származó Váradi Regestrum Serrach néven említi a települést. Az egyházi intézmények igen korán kialakultak, a johannita lovagok már a XII. században megtelepedtek a környéken. A tatárjárás Szerencset sem kímélte, csak azok menekültek meg, akik a vidék mocsaraiba vették be magukat.

IV. Béla 1247-ben kiadott oklevele ismét említi Szerencset és a település monostorát, 1271-ben pedig Szerencs váráról olvashatunk. Ugyanebben az évben alapították meg a bencés monostort. A változó tulajdonosok után a XVI. század végétől a város Rákóczi-birtok lett. 1605-ben országos jelentőségű esemény színhelye volt a város, itt tartott országgyűlést Bocskai István, akit Magyarország fejedelmévé választottak. Bocskai 1606-ban szabad királyi várossá tette Szerencset. Később a Rákócziak lettek a város és vár urai. II. Rákóczi Ferenc életének számos eseménye kötődik Szerencshez. A vár fontos diplomáciai események színhelye volt. A szatmári béke (1711) után a vár és a város ismét királyi birtok lett, majd különböző családok tulajdonába került.

1889-ben alapították Szerencs ismert édesipari üzemét, a cukorgyárat, s 1923-ban a csokoládégyárat. A két gyárat csak 1953-ban választották szét.

A XIII. századi eredetű, késő reneszánsz stílusú Rákóczi-várban látható a Zempléni Múzeum gyűjteménye, amelynek különösen híres képes levelezőlap-gyűjteménye. Jelentős műemlék még az erődfallal körülvett, XIV. századi református templom, ahol Rákóczi Zsigmond erdélyi fejedelem szarkofágját őrzik. A látnivalók közé tartozik a XVIII. századi barokk római katolikus templom, az 1910-ben épített szecessziós stílusú városi fürdő és a XVIII. század végén épült görög katolikus templom is.

Zemplén vm.