Képaláírás: Tokaj látképe.

Ismertető szöveg: Tokaj a megye délkeleti szélén, a Tisza és a Bodrog folyók összefolyásánál helyezkedik el. A régészeti leletek alapján már az őskorban lakott hely volt. A szarmaták jelentős földvárat emeltek Tokaj közelében. Árpád fejedelem nagy területeket osztott szét alvezérei között ezen a vidéken. A város neve először egy 1074-ben kelt királyi oklevélben fordul elő. Nevét Tokotának, Tocholnak és Tokolydnak is írták.

A tatárok lerombolták a földvárat. A pusztítás a lakosságot sem kímélte, így IV. Béla olasz szőlőmunkásokat telepített be. 1388-ban a rév védelmére kőtornyot építettek, majd rendbe hozták a várat is, amelynek később Hunyadi János lett a birtokosa. A gyakori harcok során a vár 78 év alatt tizenkétszer pusztult el. A vár később a Rákócziaké lett, majd Thökölyé. A nevezetes Tokaji Ferenc-féle felkelés (1697) során a kurucok visszafoglalták a németektől a várat. A felkelés vereségét követően 1704-ben került újra magyar kézbe, de akkor II. Rákóczi Ferenc elrendelte lerombolását.

A vidék mindig is híres volt szőleiről, a tokaji bor nemcsak Magyarországon, hanem külföldön is méltán vált fogalommá.

A város jelentős műemlékei az óváros lakóházai. 1770-ből származik a Dessewffy-kastély barokk épülete. Érdemes megtekinteni a zsidó temetőt és a helytörténeti múzeumot, amely a volt görögkeleti ortodox templomban kapott helyet. A 1,5 km hosszú Rákóczi-pince, a volt Rákóczi-uradalom legnagyobb pincéje igazi érdekesség.

Zemplén vm.