Képaláírás: Nyári színház a Nyizsnyai szoborral

Ismertető szöveg: Belváros - Népkert

A színkörnek ez a fölvétele Roth Antal könyvkereskedő kiadásában megjelent képeslapon látható az 1910-es évek közepéről. Előtte Nyizsnyai Gusztáv szobra.

Nyári Színkör

Hódmezővásárhelyen az első színi előadást 1818-ban Kilényi Dávid színtársulata tartotta. Ekkor azonban még csak faoszlopos sátor állt rendelkezésükre. 1873-ban egy egészen furcsa nevű közösség, a Gőz- Sziksósfürdő és Színházépítő Társulat tett, nem realizálódott, kísérletet állandó színház építésére. 1893-ban kapott újra hangot a törvényhatósági bizottság közgyűlésében állandó színház építésének szükségessége. Tervpályázatot írtak ki, melyet 1896-ban Kolbenheyer Viktor budapesti építész nyert meg, akit ennek alapján megbíztak az építési tervek elkészítésével is. A tervek kivitelezését Budai Bálint szentesi építőmester végezte akként, hogy 1898. június 15-én átadásra került az épület. Az ünnepélyes megnyitás két ütemben folyt: július 31-én helyi műkedvelők léptek föl, majd augusztus 1-jén Makó Lajos színtársulata Tóth Ede Tolonc című színművét adta elő, melyben a magyar színművészet legnagyobb tragikája, Jászai Mari vendégszerepelt.

A 70 000 korona költséggel készült épületről Molnár Mihály, akkori főlevéltáros így írt: "Hasonló a jelen időben az egész országban nincsen". Az épületben földszint, páholysor és karzat, valamint öltözők, előcsarnok, színpad, zsinórpadlás kapott helyet. Tégla alapon, favázas szerkezettel készült, melyben a gerendák strukturálisan tagolták a homlokzatot. E mellett a párkányzat és a bejárati részek mértéktartó fafaragása is javította az épület esztétikai hatását. A faszerkezeti elemek miatt a népnyelv általánosan faszínházként emlegette a nyári színkört. A törvényhatósági közgyűlés 1926. július 30-i ülésén már olyannak ítélte az épületet, mely állagromlása miatt hosszabb ideig már nem szolgálhatja a város kulturális életét. Éppen ezért ugyanekkor megbízták a városi vezetést egy 1000-1200 férőhelyes kőszínház építésének előkészítő munkálataival. A város anyagi helyzete ennek megvalósítását nem tette lehetővé, és a nyári színkör még 22 éven át szolgálta a színi kultúrát, mígnem 1948-ban a statikai vizsgálat ­ a födémszerkezet elavultsága miatt - megállapította életveszélyességét, és ezt követően 1950­-ben lebontották.

A színházi előadásokat a nyári hónapokban pályázati rendszerben tartották különböző társulatok, változó színvonalon. A nyári színkör "hattyúdala" azonban méltó volt a kezdethez, mert Osváth Béla irodalomtörténész igazgatása alatt a magyar színművészet olyan kiválóságai játszottak 1945-46-ban falai között, mint Somlay Artúr, Gobbi Hilda, Lehotay Árpád. Egyben Bessenyei Ferenc, Gombos Katalin, Apor Noémi és Hajnóczy Lívia színművészi pályájának is ez a társulat volt a kezdő állomása. A nyári színkör egykori helyén, a Népkertben, 1989-ben Szatyor Győző fa emlékoszlopát állították fel.

Nyizsnyai Gusztáv

1900, Pásztor János, Nyizsnyay és Zrínyi u. sarok, bronz, 73 cm talapzat mészkő, 296x36x36 cm. Jelezve hátsó oldalon "Pásztor 1900". Felirat talapzaton elöl: "Nyizsnyay Gusztáv 1829-1882". Felirat talapzat hátoldalán: "Emelte a város közönsége közadakozásból".

A bronz mellszobrot közadakozásból állították fel 1900. október 7-én a Népkert Szőnyi utcai bejáratánál, az akkor még fennálló Nyári Színkör előtt. A szobor tájolása nem volt a legszerencsésebb, mert északra nézett és megvilágítása csak kora hajnalban és késő este volt kedvező. 1989-ben került jelenlegi helyére. A magas, kb. 3 méteres talapzat a kor heroizáló emlékműállítási felfogását fejezi ki. Az eredetileg a talapzatra helyezett bronz-lant a Tornyai János Múzeum raktárában van. A megörökített Nyizsnyay Gusztáv 1829. október 17-én született Egerben. (A család eredetileg Lengyelországból származott hazánkba, és neve is Nyizsnyánszky volt). A fiatal Nyizsnyay már gyerek korában kitűnt szép hangjával és zenei tehetségével. Pyrker érsek taníttatta Egerben, majd később Kassán. A szabadságharcig három éven át nemesi családoknál nevelősködött, majd az aradi fegyverletételig honvéd hidászként vett részt a szabadságharcban. A szabadságharc bukása után tíz éven át, 1852-től 62-ig mint gitárhangversenyző bejárta az országot. Részint magányosan adott hangversenyt, részint pedig Reményi Edével és Hollósy Kornéliával együtt lépett dobogóra. Sajátos építésű gitárját "hangorá"-nak nevezte. Eközben mintegy fél évig Makó város főjegyzői hivatalában is írnokoskodott. 1857-ben Nagykőrösön dolgozik, és megalapítja az ottani dalárdát. 1862-től haláláig 1882. január 7-ig Vásárhelyen élt, bírósági kistisztviselőként dolgozott. Az itteni zenei élet egyik vezető egyéniségeként tevékenykedett. Nevéhez fűződik a Vásárhelyi Dalárda megalapítása is. Számos népszerű dal szerzője. Közülük a legismertebbek: "Hej, szegedi szép csaplárné", "Elátkozom ezt a cudar világot", "Hóka lovam" stb.

A mű alkotója Pásztor János. Életrajzilag is szoros a kapcsolata Vásárhellyel, és alkotásai is állnak városunkban. Gyomán született 1881. január 29-én, falusi kántor fiaként. Kora gyermekkorában Vásárhelyre költöznek szülei, és ehhez a városhoz fűződik életének jelentős pályaindító szakasza. Az Iparművészeti Főiskolán Mátrai Lajos növendéke. Már 21 éves korában részt vett mestere egyik megbízásának, a szegedi Vásárhelyi Pál szobor mellékalakjainak, a parasztasszonynak és a kubikosnak megformálásában. Mint sok kortársa, ő is a párizsi Julian Akadémián folytatta tanulmányait. 1905-ben tért vissza Magyarországra és Hódmezővásárhelyen telepedett le. A Budapesten rendezett 1906. évi téli tárlatra már művészete legjobb erényeit csillogtató, ismert két figurás kompozícióját, a Búcsúzkodást küldte be. A Búcsúzkodás érzelgősség nélkül, tömören fejezi ki az apa és fiú érzelmi egységét tartásban, kézfogásban és az egymásra tekintő két ember összetartozásában. Pásztor a későbbiekben is szívesen fordult vásárhelyi gyermekkora egyszerű embereihez, pásztoraihoz, kubikosaihoz, parasztjaihoz művészi mondanivalója tolmácsolására.