Ismertető szöveg: Illusztráció Schiller Ének a harangról c. verséhez. "Mert ő köszönti az öröm szép Szózatával a gyermeket Legelső útján, amidőn még Az álom karján szendereg, Sötét vagy nyájas sorsa mélyen Rejtve még az idő ölében ; Az anyaszív gondoskodása Vigyáz aranyló hajnalára - Az évek gyorsan tellenek. Elszakad a fiú a lánytól, Az életbe ront hevesen ; Világot jár, akár a vándor, Úgy tér haza, mint idegen, S ragyogva, mint egy égi drága Képet, úgy látja ott viszont Szemérmes arccal, ifjusága Pompájában a hajadont." /Schiller: Ének a harangról részlet/ Az Ének a harangról (Das Lied van der Glocke) Schiller 1799-ben írt, egyik leghíresebb költeménye. A polgári életet mutatja be hatalmasra növesztett képekben. Az utolsó kép a forradalomé, amely széttöri a megszokott életkereteket. A mottó szavait (Hívom az élőket. Elsiratom a halottakat. Szétzúzom a villámokat.) egy 1486-ban készült schaffhauseni harangról vette. A harang neve: Concordia, egyetértés. (Vajda György Mihály jegyzete)