Ismertető szöveg: A főváros bal-parti felének a Szabadsajtó út, jobb-parti felének a Döbrentei tér olyan kulcspontjai, ahol a közeli és a távoli környék legfontosabb közlekedő vonalai összefutnak, amelyek tehát a közlekedés fókuszai. Az Ördögárok völgyében haladó főútvonalakat és a Kerepesi út egyenes folytatását köti egymással össze az Erzsébet híd, amely ily módon legközpontosabb fekvésű hidunk. Háromnyílású, merevítő-tartós függőhíd. Régi alépítményekre épült, azoknak kis mértékű átalakításával. A régi Erzsébet lánchíd megjelenésében szerves része volt a fővárosnak. Eredeti formájában szerették volna újjáépíteni. Nem lehetett. Az új Erzsébet híd - amely a szó szorosan vett értelmében a helyébe lépett - méltó utód. Az újjáépítendő hídra három alternatív terv készült, egy lánchíd, egy felsőpályás gerendahíd és egy korszerű kábelhíd. Mindhárom a régi híd nyílásbeosztásával, mindegyiken egyformán hatnyomú kocsipályával és kétoldali járdával. A lánchidas változatot, 10.500 tonnát meghaladó túlzott acéligénye, a felsőpályás gerendahidat otromba és a városképbe nem illő megjelenése miatt kellett elvetni. A választás így egyértelműen a korszerű kábelhídra esett, amelynek vonalvezetése, nyílásbeosztása követi a régi hídét. Tervezte Sávoly Pál a Uvaterv kollektívájával, Szánthó Pál, Sigrai Tibor, Petur Alajos, Kékedy Pál, Loykó Miklós, Knébel Jenő, Kemény Ádám és Kozma Károly. Az 1959. október 15-i, kormányszintű döntést követően, 1960 tavaszán, az építési munkák a felrobbantott híd megmaradt pesti pilonjának bontásával és az alépítményi munkákkal indultak meg. Az Erzsébet híd 1964. november 21-i forgalomba helyezésével befejeződött a robbantások révén tönkretett budapesti Duna-hidak újjáépítése.