Ismertető szöveg: A 424-es gőzmozdony egy legendás járműtípus, egykor a magyar ipar büszkesége. Számtalan nosztalgikus műben tűnik fel, a szépirodalomban, a filmben, a popzenében, klubokban, az emberek emlékezetében, a modellezésben.
Az államvasutak az első hat mozdonyt 1918-ban rendelte meg. A 424,001-424,006 pályaszámú "Bivaly" vagy "Nurmi" becenevű gőzmozdonyokkal próbafutásokat végeztek, majd kialakították a végleges igényeket, de a gyártást csak az I. világháború után tudták megkezdeni.
A Magyar Királyi Állami Vas-, Acél- és Gépgyárak 1924-től gyártotta a 424-es sorozatú, 2'D tengelyelrendezésű, univerzális, túlhevítős gőzmozdonyát. Próbaútját 1924. április 22-én tartották Budapest és Vác között. Kertész Béla mozdonykonstruktőr (1882-1970) irányította a tervezését, de a munkában részt vett a későbbi kormányzóhelyettes Horthy István is.
A sorozaton később több változást kísérleteztek ki. Legjelentősebb újítások a csillagfúvó, a Wagner-féle füstterelő, a kettős kémény, a székek és a habzásgátló alkalmazása volt.
A sorozat egyik legnagyobb kihívása az ingavonati közlekedés volt, mivel egy időben felmerült a gőzmozdonyok további alkalmazása a megfelelő dízel- és villanymozdonyok ideiglenes hiánya miatt. Sor került jó néhány mozdony átalakítására, de a hátrameneti problémák - például jelentős sebességcsökkenés - miatt nem tudott teret nyerni ez az elgondolás.
Utolsó nagyobb újításként az 1960-as években a 411-es gőzmozdonyokkal együtt átalakítottak néhány 424-es mozdonyt pakuratüzelésűvé, melynek köszönhetően a mozdonyok teljesítménye valamelyest megnőtt, de még így sem vehették fel a versenyt a MÁV új beszerzésű mozdonyaival.
Az 1960-as évektől megjelentek a megfelelő teljesítményű M61-es (Nohab) és M62-es "Szergej" dízelmozdonyok, ezért a gőzmozdonyok, velük együtt a 424-esek szerepköre is egyre csökkent.
A sorozatot az 1980-as években kezdték selejtezni. Néhány mozdonyt guruló fűtőkazánná alakítottak, kilenc darabot pedig kiállítottak.
A magyar gőzmozdonyok közül a 424-es volt a legsikeresebb. 1958-ig összesen 514 darabot gyártottak, ebből 149-et külföldi, főként jóvátételi megrendelésre.
Annak idején rendkívül elterjedt, mindennapos látvány volt a füstfelhőbe burkolózó mozdony a vonatok előtt, és igen hosszan szolgáltak, az 1920-as évektől a személyvonati gőzvontatás 1984-es megszűnéséig.
Ma három üzemképes példány szolgál nosztalgia célokra, pályaszám szerint a 424,009, a 424,247 és a 424,287. Korábban a flottához tartozott még a 424,262-es is.
A 424,001-es sokáig a zágrábi pályaudvaron volt kiállítva; jelenleg a budapesti Közlekedési Múzeum előtt található.
Magyarország 20 darabot küldött Észak Koreába hadi segélyként a koreai háború idején.
|