Képaláírás: The Újpest Synagogue originally was built in 1885-86, the name of the designer is uncertain - there is a hypothesis that he is identical with the Vienna-based Jakob Gärtner (1861-1921) who was also an active synagogue-builder on the area of the historical Hungary (e.g. see his work at Marosvásárhely/Targu Mures among many more). It is sure that the building was enhanced and improved by Lipót Baumhorn in 1909 - the placement of the large rose-window on the back facade (soon to come) is a characteristic architectural solution frequently applied by him (see his Aréna Street Synagogue raised at the same time in Budapest, or many of his earlier/later works), actually a trademark of his art. Since Újpest didn't belong to Budapest on administrative terms in 1944, in the year of the Hungarian Holocaust (the Budapest Jews were saved in the summer of 1944, while all Jewish people on the countryside were gathered and transported to Nazi death-camps), the loss of the Jewish population was overwhelmingly large - more than 20.000 people were transported to KZ-lagers camps from this small town neighbouring the capital. The building was devastated in 1944, but it was refurbished after WWII, it is cared well in these days and is still an active center of Jewish religious life in the district.

Ismertető szöveg: 1885-86-ban építették fel a Berzeviczy utcában ma is működő neológ zsinagógát. A belső tér kialakítása a Dohány utcai zsinagóga elrendezését követi. Az épület háromhajós, oldalkarzatos elrendezésű csarnok. A mellékhajók végeiben találhatók a lépcsőházak. Bizáncias fejezetű öntöttvas oszlopok földszinti sora tartja a karzatot, amelyen ritkábban elhelyezett ugyanilyen oszlopok támasztják alá - keresztbe fordított öntöttvas "vállkövek" közbeiktatásával A frigyszekrény feletti karzat volt az orgona eredeti helye, de az 1910-ben felállított hangszer 1944-ben elpusztult. A jelenleg használt - a kecskeméti zsinagógából származó - orgona a szemben levő karzaton áll. A zsinagóga Újpest egyik első reprezentatív középülete volt. Építészeti megformálásának magas színvonala már az 1880-as években jelezte, hogy az ipari peremtelepülés önálló kulturális arculatú várossá szándékozott válni, mint ahogy ez a 20. század elejére meg is valósult.