Ismertető szöveg: Debrecen legcsodálatosabb műemlékei közé tartozik a Református Nagytemplom. A mai épület elődjét a város földesura, Dousa András építette, amely a Szent András nevet kapta. A monumentális méretű templom gótikus stílusú volt. E háromhajós templom 1564-ben leégett, s az új kálvini egyház hirdetői a nemrég feltárt északi imatermet használták. I. Rákóczi György egy kb. 60 mázsás harangot öntetett az András templomnak, s számára egy új tornyot, az ún. Verestornyot építtetett. Az 1802-es nagy tűzvészben az András-templom is leégett, s Péchy Mihály tervei alapján nyerte el mai formáját. A klasszicista stílusú Nagytemplom részben középkori alapfalakra épült. A szokatlanul széthúzott harangtornyok, a hatalmas oszlopfők akantuszlevelei a magyar függetlenség gondolatát hirdetik. De a templom nem csupán műemlék, hanem a magyarság egyik sorsfordító korszakának történeti eseménye is falai között játszódott le. 1849. április 14-én a Debrecenbe menekült országgyűlés a tavaszi diadalmas hadjárat hatására itt mondotta ki a Habsburg-ház trónfosztását. A sorsdöntő esemény napján a törvényhozók és a nép egysége nemcsak jelképes, de valóságos is volt. Az 1805-1820 között épült, klasszicista stílusú kéttornyú Nagytemplom Debrecen - és a magyar reformátusság - jelképe. A Nagytemplom nemzeti történelmünk egyik kegyeleti helye. Itt kiáltották ki 1849. április 14-én Magyarország függetlenségét, s választották meg kormányzó elnökké Kossuth Lajost. Kossuth ekkor használt széke azóta is a Nagytemplom féltve őrzött ereklyéje.