Ismertető szöveg: Szűcshímzés egy csángó férfi irhamellesen. Tankó Anna díjnyertes alkotása a Magyar Kézműves Remek idei pályázatán, melyet a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara rendezett és a kiállítás február 14-ig látható a Mezőgazdasági Múzeumban.
A szűcshímzés a szűcsök készítette bőrruhák hímzett díszítése. Kialakulása több forrásból származtatható: a kiszabott darabok keskeny bőrszalagokkal való összekötéséből (szironyozás), hasival, fonallal való összevarrásából. Mindezekből idővel, felfedezve annak variációit, meglátva dekorativitását, dísz keletkezett: pillangók, sallangok, szironyvarrások, kötések és fonások (pávaszem). Ugyancsak dísszé vált az összetoldások közé vett varráserősítő bőrcsík: a vóc is. A díszítés kialakulásában azonban legjelentősebb szerep jutott a rátétnek, amit a szűcsök inkább irházásnak neveztek. Az irhát a szabásvonalak fedésére, a ruhadarabok szegésére, erősítésére használták. Az irha szőrtelenített bőr, amelyet eredeti színében használtak, de díszítőjellegének kiemelése céljából később különböző színűre, főleg törökpirosra festették. Az irhát szabályosan ismétlődő, ún. irházó öltésekkel színes, rendszerint fekete vagy barna fonallal varrták le. E ritmikus öltés-sor még díszesebbé vált, amikor az irha széle mellett színes fonalat, verezneket vezettek, a széleket pedig tagolni kezdték hullámosan (vízfolyásos), félkörösen (almás), csipkésen, csigavonalasan.