Ismertető szöveg: A tűzmester feladata volt az irányzás, ő szórta be a gyújtónyílásba a szarvban tárolt finom lőport, és ő kezelte a hosszú rúdra erősített kanócot. Az égő kanóc felizzította a rúd végébe tűzött fémvillát, és ezzel az izzó fémdarabbal lobbantották be a finom lőport. A villás kanóc közepén lándzsafejet kovácsoltak ki, hogy az eszközt a tűzmester védőfegyverként is használhassa. Az alabárddal felfegyverzett segédek töltötték kis lapátkáikkal az ágyúcsőbe a durva lőport, majd ők tömítették azt a dugattyú formájú döröckölővel, hogy utána betolhassák a csőbe a golyót. Ők tisztították a nyílásokat, és lövés után ők hűtötték az ágyút ecetes vízzel. Az ágyúk újratöltéséhez és tűzkész állapotba helyezéséhez legalább tíz perc kellett. - A Dobó István Vármúzeum tárlatismertetője. (Forrás: Wikipédia)
|