Ismertető szöveg: A kalocsai hímzés az egyik legismertebb magyar hímzőstílus Magyarországon és külföldön egyaránt. Nevét Kalocsa városáról kapta, ahol ez a stílus az úgynevezett pingálásból kialakult. A hírnév megszerzéséhez hozzájárult az is, hogy Gábor Lajos kalocsai festőművész az 1920-as évek végén, az 1930-as évek elején felfedezte a népművészetben rejlő lehetőségeket, és megszervezte a bedolgozói rendszert, mely lehetővé tette a népművészek fejlődését. Ő alapította - a mezőkövesdi Matyó Ház mintájára - a Népművészeti házat, ő nyitotta meg 1932-ben a Városi Múzeumot, valamint beindította a Magyar Népművészet című folyóiratot, mely 1939-44-ben jelent meg. A 19. század végén, a 20. század elején alakult át a kalocsai népművészet népi iparművészetté. Az asszonyok rájöttek, hogy munkájuk pénzzé is tehető. A hímzést és bármilyen népművészeti ágat eleinte csak télen tudták űzni, amikor véget értek a mezei munkák, és nem volt semmi tennivaló. (Forrás: Wikipédia)