Képaláírás: Szép barokk puttó a győri Esterházy-palota erkélyén.

Ismertető szöveg: A Városi Művészeti Múzeumnak otthont adó épület a győri polgári barokk építészet egyik legszebb emléke. Helyén több ház volt, a Széchenyi tér felőli sarkon az olasz származású Angarano kereskedőcsalád háza állt 1581-től. Esterházy Gábor gróf a szomszédos Langon házát az Angarano házzal együtt megvásárolta, és 1770 után barokk stílusban egybeépítette. A 19. században a Bozzay családé lett, akik a Dr. Kovács Pál utcai épületeket is egybeépítették vele. C(omes) G(abriel) E(sterházy), az építtető monogramja és aranyozott kovácsoltvas címere - két kardot emelő griff - a hermafigurák által tartott és puttókkal díszített, kőkeretes kapu fölötti erkély rácsán ma is látható. A homlokzat másik jellegzetes dísze a kapu és a zárt sarokerkély közötti emeleti fülkében a Szűz Mária megkoronázását ábrázoló szoborcsoport. A főhomlokzat központi dísze a kosáríves, kőkeretes kapu. Két oldalról pillérből kinövő hermák tartják a nyitott erkélyt, melynek kovácsoltvas rácsa művészi munka. Az erkély két sarkán egy-egy puttó áll. A boltíves kapualj gondos kidolgozása főúri pompára vall. Az Esterházy-palotában tekinthető meg a Radnay-gyűjtemény. A palotának a Széchenyi tér felőli oldalon szép sarokerkélye van. A puttó meztelen, kötelezően pufók gyermekalak a képzőművészetben; a reneszánsz, a barokk és a klasszicizmus kedvelt díszítő motívuma. A keresztény vallásos műveken többnyire szárnyas angyalként, a mitológiai tárgyú alkotásokon pedig repkedő és nyilazó istengyerekként jelenik meg. A kisgyerekként ábrázolt angyal ősei az ókori római gyermekszarkofágokon gyakran ábrázolt szárnyas gyermekalakok. Ez a fajta puttófigura a reneszánsz művészetben bukkant fel ismét a 15. század elején, eleinte vallásos témájú szobrok mellékalakjaként. Egyebek közt Donatello és Jacopo della Quercia művein rendszeresen visszatérő elem. Gyorsan a síremlékek kedvelt díszévé vált, majd egyre világiasabb szerepekben tűnt fel, gyakran önálló díszítő elemként a legkülönfélébb funkciókban (korlátdísz, gyertya-, illetve lámpatartó stb.) A 15. század második felében már a festészetben is megjelentek az angyalkák - helyenként tömegesen. Az intim testrészeket a festők gyakorta szabadon lebegő leplekkel takarták ki. Szárnyas puttókat a mitológiai tárgyú képeken is előszeretettel ábrázoltak. Itt nyilakat is lövöldöznek, mivel a szárnyas szerelemisten, Amor (Cupido) alakjával egyesítették őket. Ezek a puttók amorett ("ámorka") vagy kupidó néven ismertek.