Képaláírás: Galgamácsai Tájház konyhájának részlete

Ismertető szöveg: A Galgamácsai Tájház konyhájának részlete. Nem kellett ide feng shui! A magyar parasztember ősei tapasztalatát tovább vitte és pontosan tudta, mire mit jó használni. használati tárgyait pedig mindig széppé és esztétikussá tudta varázsolni. Annak is megvolt a rendje, hogy mit, hova helyez el. Kéznél is volt mindig, ami kellett. Ugyan ez a konyha több korszak jegyét viseli magán, de a régitől az újig szép rendet alkotnak. A berendezés minden tárgyát nem lehet itt leírni, de beszédesek. A gömöri, ujjbenyomásos díszítésű, mázatlan fazéktól kezdve (soha olyan húslevest nem ettem, mint amit apám szülőfalujában ilyenben, nyílt tűzön főztek a lakodalmi vacsorára, ma is érzem az ízét) a gyöngyösi tálon, a fa használati tárgyakon, a keménycserép tányérokon át az újakig. A tüzelőberendezés is szép. Magáról a tüzelőberendezésről a következőket lehet tudni (legavatottab szakértője, Sabján Tibor, a Szabadtéri Néprajzi Múzeum építész-néprajzosa sajnos, most távozott az élők sorából, 58 évesen) :a tüzelőberendezés a néprajztudományban használatos szakszó, amely fűtést, sütés-főzést, világítást szolgáló szilárd építmények (tűzhelyek) összefoglaló neve. Változatai a legegyszerűbb, a földön elkerített nyílt tüzelőtől a különböző füstfogókkal, tűzterekkel ellátott fejlett zárt tüzelőberendezésekig terjednek. - A tüzelőberendezés az európai házkutatás egyik központi kategóriája. A kutatók az emberi lakhely legkorábbi állandó felszerelésének tartják, amely feltehetően egyidős az egy helyiséges lakóházzal. Később szerkezetének változásai nagymértékben befolyásolták a lakóépület fejlődését. Típusai alapján megkülönböztethetők az állandó lakóházak kisebb és nagyobb területre kiterjedő típusai, altípusai.