Képaláírás: Jurányi Lajos, a növénykert egykori igazgatójának, emlékműve. 1866-1897 Budapest

Ismertető szöveg: Jurányi Lajos (Nyíregyháza, 1837. augusztus 25. - Abbázia, 1897. február 27.) botanikus. A növények élettanával, fajfenntartó szerveződésével és egyedfejlődésével kapcsolatos vizsgálatai a korát megelőző, úttörő életművet örökül hagyó tudóssá avatták. 1871-től a Magyar Tudományos Akadémia levelező, 1882-től rendes tagja volt. Nyíregyházi alaptanulmányai után középiskoláit az eperjesi evangélikus kollégiumban végezte, s az ott tanító Hazslinszky Frigyes Ákos keltette fel érdeklődését a növénytan iránt. 1856-1862 között a pesti egyetemen végzett orvosi tanulmányokat, 1861-től a növénytani tanszéken mint Gerenday József tanársegédje működött. Orvosi oklevele 1862. évi megszerzése után, 1863-1864-ben egyetemi ösztöndíjjal a bécsi, majd 1864-1865-ben a jénai egyetemeken növénysejttani és növényszövettani kutatásokat folytatott (Eduard Fenzl, illetve Nathanael Pringsheim irányításával). 1866-ban a pesti egyetemen kinevezték a növénytan nyilvános rendkívüli, 1870-ben nyilvános rendes tanárává, s itt oktatott egészen haláláig. Fekete Józseffel együtt végezte el az Egyetemi Botanikus Kert átfogó rendezését. Munkássága Fő kutatási területe a növényélettan és a növényszervezettan, ez utóbbin belül is főként a növényanatómia és a növényegyedfejlődés-tan volt. Vizsgálataival korának florisztikai célú, jobbára leíró és rendszertani jellegű növénytani kutatásait meghaladva, úttörő jelentőségű tanulmányokat végzett, számos korszerű kutatási módszert vezetett be Magyarországon. Jelentős eredményeket mutatott fel a moszatok, a harasztok és a nyitvatermők ivaros szaporodásának kutatásában: vizsgálta a harasztok mikro- és makrospóráinak fejlődését, a cikászok (Cycadopsida) anteridiumában (hímivarszerv) termelődő spermatozoidokat, valamint a nyitvatermők pollenstruktúráját. Közleményei magyar és német nyelven egyaránt megjelentek. A magyar botanika jeles alakjait indította el a pályán, a Budapesti Tudományegyetemen 1871-ben Borbás Vince, 1872-ben Simonkai Lajos, 1880-1888 között Mágócsy-Dietz Sándor, 1885-1896 között Filarszky Nándor, 1888-1894 között Schilberszky Károly volt a tanársegédje. Tudományos eredményei elismeréseként 1871-ben a Magyar Tudományos Akadémia levelező, 1882-ben rendes tagjává választották, az edinburghi székhelyű Royal Botanical Societynek pedig külső tagja volt. 1891-től haláláig a Magyar Természettudományi Társaság növénytani szakosztályának elnöki tisztét töltötte be. forrás: wikipédia