Képaláírás: A nagy családi hagyománnyal rendelkező, ma is aktívan működő győri kékfestő műhely részlete, azt is mondhatnánk, hogy "boszorkánykonyhája". kékfestő, föstő mesterember, aki házi, ill. gyári vásznakat mintázott és indigócsávában kékre festett. A munkába vett vásznakat először jól kifőzték, majd szárították, simára mángorolták. Ezután kézi mintával szigetelő festékanyagot nyomtak a kelmére, száradás után indigó csávában festették kékre. A szigetelő massza alatt festetlen maradt a vászon. Szárítás, majd kénsavas-sósavas fürdőben való mosás után a kék háttérben előtűntek a leoldódó massza alól a fehér alapszín mintái, virágai. Keményítés után lóhajtású járgányos mángorlóval fényesre, "habos"-ra mángorolták az anyagot. A fehér minták mellett zöld, kék, sárga, piros, narancs és fekete színeket is előállítottak. A minták színe és az indigófestés világosabb, ill. sötétebb tónusának alkalmazása a viseletben vidékenként változott életkor és nemzetségi ízlés szerint. Az értékesítés elsősorban vásárokon és hetipiacokon történt. A nagyobb üzemeknek üzletei, vidéki lerakatai is voltak.