Képaláírás: Moldvai csángó, leheletfinom szőttes nagyon szép, geometrikus mintákból felépülő, mai használatra újrafogalmazott világa. dr. Sági Lajosné, Rózsa népi iparművész, a Népművészet Mestere jubileumi életmű kiállításának részlete a Hagyományok Háza Népi Iparművészeti Múzeumának Kiállítótermében, Budapesten, az I. Szilágyi Dezső tér 6. sz. alatt. A tárlat december 18-ig tekinthető meg. Sági Rózsa rövid életrajza elolvasható a Hagyományok Háza honlapján,a kiállítások rovatában.

Ismertető szöveg: Csángó szőttesek: a gyimesi csángók és a moldvai magyar csoportok szőttesei tartoznak ide. Gyimesben is, Moldvában is készülnek csíkozott, fekete alapú gyapjúszőttesek a katrincák számára, valamint szélesebb és keskenyebb gyapjúból szőtt övek és bernécek a katrinca lefogására (moldvai csángó viselet). Gyapjútakaróik közt vannak olyanok, amelyek a régebbi székely festékesek geometrikus mintáit idézik, másoknak kisebb vagy nagyobb kockás mintái vannak. A gyimesi csángók pamutszőttes rúdravalóin az egyszerű sorokból, "H" alakú elemekből alkotott sávok, valamint a színezés meglepő hasonlatosságot mutat a palóc halottas párnák szőtteseivel, tehát régies, kezdetleges, a takácsszőttes által nem befolyásolt szőttesek. Moldvában a kis szegrevaló kendőket és keszkenőket, "servetek"-et egyszerű sorokkal díszítik: pirossal, feketével vagy a két színnel együtt. Nagyszámú és változatos hosszú fejrevaló kendő - melyeket különös gonddal, főként szálbehúzással díszítettek - ismert még a moldvai magyar csoportoktól, ezeket a csepeszre vagy a kontyra terítik az asszonyok. A díszítmény elsősorban a kendő két keskeny végére esik, az ünneplő példányokat azonban teljesen elborítja a rendesen fehér, ritkábban más színű szálbehúzás. Vannak közöttük olyan ünneplő példányok, amelyeket selyemhernyó ("borondzsik bogár") házilag font selyméből szőttek. Két keskeny végüket gondosan kirojtozták s a rojtokra gyöngyszemeket fűztek.