Ismertető szöveg: A Mezőhegyesi Ménesbirtok jogelődje, az 1784-ben alapított Mezőhegyesi Állami Ménesbirtok privatizálásáig, 2004-ig nem csak Magyarország, hanem Európa legöregebb állami birtoka volt. Életre hívásának közvetlen történelmi előzménye az 1740-től 1763-ig tartó osztrák örökösödési, majd a hétéves háború, melynek következtében a monarchia lóállománya mennyiségében lecsökkent, minőségében pedig leromlott. Mária Terézia gondolt arra, hogy a császári és királyi hadsereg remondával (utánpótlás lóval) való ellátása érdekében, de főképpen az ismétlődő török veszélyre való tekintettel Bécs védelmére katonai ménesbirtokot hozzon létre. E tervet fia, II. József 1784. december 20-án kelt alapítói határozatával valósította meg. A birtok Csekonics József vérteskapitány parancsnoklása és tervei alapján 18.127 hektár legelős pusztán alakult meg, kifejezetten legelőre alapozott lótenyésztés céljából,194 mén és 405 kanca tenyésztésbe állításával, valamint a legszükségesebb, mintegy 6 hónap alatt felépített létesítményekkel (tisztek és katonák lakásai, törzsistállók, fedeles lovarda, 8 nagy istálló). A birtok éves átlagban 7000-8000, a második francia háború alatt (1800-1801) pedig 26 ezer lovat adott a hadseregnek. 1868-ig Mezőhegyesen csak katonai célú lótenyésztés és takarmánynövény termesztés folyt. Ez alatt az idő alatt tenyésztették ki a három hagyományos mezőhegyesi lófajtát, a nóniuszt, a mezőhegyesi félvért és a gidránt.