Ismertető szöveg: Csanádapáca község Békés megye Orosházi kistérségében. Békés megye déli részén fekszik. Enyhén rombusz formájú település, észak-dél irányú széles főutcájára három sor utca van felfűzve. Békéscsabától 25 kilométerre, Orosházától pedig 20 kilométerre található. Már az őskorban is lakott volt e terület. A honfoglalás korában kialakult első település alig 250 esztendeig virágzott, amikor tatár hordák felperzselték 1241-ben, sírmezővé változtatva egész Békés vármegyét. Csak a XIV. század elején építették újjá Apáca községet, de nem a korábbi nehezen védhető sík területen, hanem - okulva elődeik sorsán - a mai falutól északra fekvő, nagyobb biztonságot nyújtó kiemelkedéseken, halmokon. Ez a település már templommal is rendelkezett, melynek falai még a XIX. század elején is állottak. A templomot a jelenlegi község első lakói hordták szét építőanyagnak. Ez a szépen fejlődő falu jelentős szerephez juthatott volna a későbbiekben, hiszen 25 portájával alig maradt el az akkor 29 házat számláló Békéscsabától. 1596-ban azonban a Győrből rabolva, fosztogatva Temesvár felé vonuló török hadak kíméletlenül elpusztították az egyébként már évtizedek óta nekik is adózó apácai lakosságot, hogy azután 225 évre ismét lakatlanná váljon e vidék. Ez a hatalmas kiterjedésű pusztaság a török kiűzése után a kincstár birtokába került. 1821-ben egy Hengelmüller Mihály nevű bátor és okos vállalkozó bérelte a kincstártól a területet. Rájött, hogy milyen érték lakozik az eddig csak kaszálónak és legelőnek használt apácai földben, és a nagy haszonnal kecsegtető dohánytermesztéssel próbálkozott meg. Hívó szavára megindultak a telepesek az ország minden tájáról. Legtöbben Csongrád, Arad, Nógrád és Heves megyékből. Így épült fel a község első két utcája, a mai Petőfi és Széchenyi utca. A feltöretlen legelőkön hamarosan jól megművelt dohányföldek sorakoztak. 1927-ben már több, mint 5000 volt a lélekszám, és a nagyközségi címet is birtokolta. A második világháború idején a helybeli zsidóság munkaképes férfi tagjait munkaszolgálatra hívták be, az itthonmaradottakat 1944 májusában előbb a magyarbánhegyesi gyűjtőtáborba, majd Békéscsabára, onnan pedig Auschwitz-ba ill. Ausztriába deportálták. A holokausztot a 25 apácai zsidó közül négyen élték túl.