Ismertető szöveg: Délegyháza község Pest megyében, a Ráckevei kistérségben. Múltjáról csupán feltételezéseink vannak. Valószínű, hogy a honfoglalás idején fejedelmi szállásterület volt, később az Árpád-korban templomos hely lehetett a környező Taksony, Varsány helységekkel együtt. Levéltári adatok szerint ezt a területet 1459-es birtoklevél alapján Ordasháza néven Zsigmond király adományozta vitézi tetteiért a Szentiványi családnak. A község területe puszta, tanyavilág volt évszázadokon keresztül 1945-ig földbirtokos családok gazdálkodtak rajta. Legismertebbek a visszaemlékezések szerint a Jeszenszky, Jankovich, Piróth, Krisfóffy, Görgey, Vörös, Korányi és Sárossy család. Az idősebbek szép és szomorú emlékei között (általában urasági cselédek, intézők) fel-felbukkannak a történetek egy-egy szép kastélyról, udvarházról, különleges növényekkel teleültetett parkról, amiből sajnos csupán egy épület maradt meg, a jelenleg a Kölcsey Művelődési Háznak otthont adó Piróth-kúria. Délegyháza fiatal község, 1949-ben Alsó- és Felső-Délegyháza, valamint Galla hegy egyesítésével jött létre. A település megszervezésében komoly érdeme volt Pest Megye akkori főispánjának, Házi Árpádnak. A mai Árpád utca az ő emlékét őrzi. A község az 1950-60-as években nagymértékű fejlődésnek indult. Ennek egyik oka az 1949-től munkalehetőséget biztosító mezőgazdasági termelőszövetkezeti mozgalom, valamint a nagyarányú építkezések miatt fellendülő kavicskitermelés. Délegyházán 1930-tól működött kavicsbánya, melyet 1945-ben államosítottak. A termelés 1968-ban érte el csúcspontját. Mindkét gazdasági egység - amellett, hogy munkalehetőséget biztosított az itt élőknek-, nagy szerepet vállalt a község fejlesztésében is. A bányaművelés során keletkezett tisztavizű tavak új lehetőségeket nyitottak meg a település számára.