Ismertető szöveg: Egyházaskozár (németül: Ratskoslar) község Baranya megyében, a Komlói kistérségben. A kis 800 lelkes Árpád kori település már a honfoglalás kora óta lakott, templomos hely volt, mire nevéből is következtetni lehet. A falu első lakosai valószínűleg a honfoglaló magyarsággal ide érkezett kazár (kozár) segédcsapatok e helyen letelepedett tagjai lehettek. Az első írásos emlék 1058-ból származik. A középkorban több néven is szerepelt, mint: Kozár, Nagy-Kozár, Felsew-Kozár, földesurai is változtak ez idő alatt. Tinódi Lantos Sebestyén egyik dalában szerepel a község neve. "Verbőci Imrének Kaszon hadával kozári mezőn viadalja" címen a község határában lezajlott török (1542. március 25.) elleni csata történetét beszéli el. Nagy-Kozár 1542 végén került török uralom alá. A mai Egyházaskozártól kissé keletebbre helyezkedett el, a hódoltság utolsó évtizedeiben áldozatul esett a hadak vonulásának. 1695-ben Esterházy Pál szerezte meg a Dombóvári Uradalmat, melyhez Kozár is tartozott. Négy Kozár nevű település is volt a határban: Nagy-Kozár, Kozári malom, Kozár (szerbekkel) és Kozár (vegyes nemzetiségű). 1696]]-ban 5 szerb család telepedett le, a falu keletkezésének időpontjaként 1698-as esztendőt emlegetik. További szerb telepesek érkeztek 1717-től, akik nem örökös jobbágyok voltak, szabad költözés jogával rendelkeztek, állattenyésztéssel, később búza, árpa, kukorica és dohány termesztéssel foglalkoztak. Rendelkeztek téglafallal körülvett templommal, pópa lakással, iskolával. A települést 1751-től Ráckozár néven említik. 1735-től már éltek a faluban magyarok, németek, horvátok is az anyakönyvi bejegyzések szerint. Evangélikus németek tömegesen 1756-tól -Birkenstock János parasztkolonizátor toborzására települtek Ráckozárra a német Hessen tartományból közvetve (már Tolna megyéből, a Mercy birtokró) és közvetlenül Németországból. A II. világháború után kitelepítették a németek nagy részét, ma már csak a lakosság 7,2%-a német. Azt 1940-1945 közötti években moldvai csángók telepedtek le a faluban.