Ismertető szöveg: Gönc egy kisváros Borsod-Abaúj-Zemplén megyében, Miskolctól 65 kilométerre. Az Abaúj-Hegyközi kistérség központja; az ország legészakibb városi rangú települése. Gönc német telepesfalu, mely a Hernád mentén, Újvár alatt letelepített királynéi német telepesfalvak egyike. Nevét 1219-ben említette először oklevél Bücij (Guncy) néven. A tatárjárás után a királynéi német telepesfalukat a vizsolyi ispánság fogta össze, külön ispánnal az élükön. Kun László uralkodása alatt az Aba nemzetség hatalmába kerül, s a Gönctől délkeletre emelkedő hegyen felépítik Gönc várát, melynek romjait az Aba-nemzetségbeli Amadé-ról Aba Amadé még ma is Amadi vár-nak neveznek. Az 1280-as évektől az országos méltóságokat viselő Amadé birtokába került, aki itt rendezte be udvartartását és a feudális anarchia korában innen intézte orszáágos ügyeit; innen kormányozta az uralma alá tartozó vármegyéket. Vencel király uralkodása alatt az ifjú Károly király egy ideig itt Göncön tartózkodott Amadé nádornál, Gönc várában. S mikor 1304 körül a Vencel híveiül szegődött szepesi szászok és kassai polgárok megostromolták Gönc várát, az ostromlókat megverték és Vencel zászlaját elvették.A zászlót a gönci várnagy: Apród István elküldte a királynak Oroszországba, aki ekkor első felesége elhozatala miatt járt ott. 1311-ben Amadé nádor halála, majd 1312-ben a király ellen fordult Amadé fiak rozgonyi csatában elszenvedett veresége után a várat Károly Róbert király Drugeth Fülöppel megostromoltatta és bevette. Ettől kezdve a Drugetheké. Gönc városának gazdasági életét már ez időben jelentős szőlőmelés jellemezte, s az 1327-ből fennmaradt oklevelek szerint pénteki napokon hetivásárt tartottak. Egyházának kegyura a királyné volt, s ki volt véve az egri püspök joghatósága alól. Az 1332 évi pápai tizedjegyzék szerint ez évben plébánosa, illetőleg káplánja 2 M. és fél fertó, 1333-ban 2 és fél M. pápai tizedet fizetett,mely az összeg nagyságát tekintve Göncnél mezőváros szintre mutat. A huszita mozgalom idején a husziták kezére került. A főként német lakosságú település a török hódoltság idején vált újra magyar többségűvé. 1570 és 1647 között Gönc Abaúj vármegye székhelye volt. A reformáció idején fontos szerepet töltött be a kultúrában; itt fordította magyarra a Bibliát Károli Gáspár (vizsolyi biblia). 1687-ben egy időre Göncön telepedett meg a Sárospatakról elűzött református főiskola is. A város fontos szerepet töltött be a tokaj-hegyaljai borokkal való kereskedelemben; a 136,6 literes ún. gönci hordó mértékegységgé vált. A részben mezőgazdasággal foglalkozó településre nehéz idők köszöntöttek a 19. század végén természeti csapások miatt, a trianoni békeszerződés után pedig amiatt, hogy az ország szélére került, elveszítve kereskedelmi szerepét. 1979-81 között itt működött a Szathmáry István alapította alkotótábor Deim Pál, Csiky Tibor, Misch Ádám és Fajó János művészeti vezetésével, növendék volt Saxon-Szász János is. 2001-ben visszakapta városi rangját.