Ismertető szöveg: Hortobágy pusztasága a legeltető állattartás ősidőkig visszanyúló területe, amelyen tavaszi zöldárkor igen körülményessé vált a közlekedés. Címeralkotó motívumai e témakörből kerültek ki. A település címere középütt vágott pajzs, melynek felső részét hasítás osztja ketté. A jobb felső mező vörössel és ezüsttel hétszer vágott. A bal felső mező zöld udvarának halmán ezüstgém fordul és lép jobbra, fejénél jobbra fogyó, ezüsthold, balra tizenkét sugarú, aranynap. A vágás alatt zöld mezőben, arany hármashalmon jobbra forduló, ágaskodó ezüstlovon kék gatyás, ezüst (fehér) inges, fekete kalapot, lajbit és csizmát viselő csikós fekete nyelű, ezüstszíjazatú karikás ostort csördít, a lovas felett a kilenclyukú aranyhíd rajzolódik ki. A címer sisak és foszlányok nélküli. Hortobágy címere kifejezi egyrészt a település eredendő magyar voltát és jellegét, a XV. század elejétől már jól adatolható vizenyős és mocsaras vidékét, amely a vízi madaraknak kiváló fészkelőhelyet nyújtott, a költözőknek pedig átmeneti szállást. A gém, mint a kígyófélék ádáz ellensége, Krisztust szimbolizálja, különösen így, a nappal és a holddal együtt; ezzel egyben a lakosság hitét is jelképezi. Az ősi pusztai életmódot idézi fel az ágaskodó paripa, rajta a csikós legjellegzetesebb eszközével, a karikásostorral. Az egykori közlekedési viszonyokra és a hajdani vízjárásokra hívja fel a figyelmet a táj legjellegzetesebb építménye, az 1827-1833 között készült Kilenclyukú híd.