Képaláírás: Kerepesi temető: 34/1-1-32 [tervezte: Ormódi Vilmos; szobrász: Somló Sári, 1915]

Ismertető szöveg: Vajda János a 19. század második felének jelentős költője, publicista. Apja uradalmi erdész volt Válon. Középiskolai tanulmányait Székesfehérváron és Pesten végezte. Első verse 1844-ben jelent meg az Életképekben. 1845-ben megszökött az iskolából, vándorszínész lett. 1846 nyarától egy Fejér vm.-i kasznár fiának nevelője, majd Alcsúton gazdatiszt-gyakornok. 1847-ben Pesten a Gazdasági Egyesület hivatalnoka. Versei ez időben már rendszeresen megjelentek. Petőfi baráti körébe került, az írók Pilvax-beli társaságába. Részt vett az 1848. márc.-i eseményekben. 1848. aug.-ban jelentkezett katonának, később vörössipkás hadnagy lett. A szabadságharc összeomlása után, 1849. dec.-ben besorozták közlegénynek a császári hadseregbe; egy évig katonáskodott Stájero.-ban és Itáliában. Hazatérése után Kiskunhalason és Budán dolgozott a földbecslő hivatal napidíjasaként. Reménytelen szerelem fűzte házigazdája leányához, a nagyravágyó Kratochwill Georginához, aki egy dúsgazdag gróf kedvese lett. Ez az élmény a lírájában nagy szerepet játszó Gina-versek forrása. 1855-től a Magyar Sajtó munkatársa. 1857 - 1863 között a Nővilág c. hetilap, 1861 - 62-ben a Csatár c. hetenként kétszer megjelenő politikai néplap, 1863 első felében a Magyar Sajtó szerkesztője. Röpirataiban a polgárosodásért küzdött, 1864-től 1866 nyaráig Bécsben a kancelláriai sajtóirodában dolgozott. A kiegyezést mind költeményeiben, mind publicisztikai írásaiban élesen elítélte, ezért a politikai és irodalmi Deák-párt üldözését vonta magára. 1867-ben a Kossuth párti Magyar Újság, 1868-ban A Nép Zászlója c. hetilap munkatársa. 1870-ben a Kisfaludy Társ. tagja. 1870-től haláláig a Vasárnapi Újságban és melléklapjában, a Politikai Újdonságokban jelent meg legtöbb írása. Politikai és szerelmi költészetének legszebb alkotásai a hetvenes-nyolcvanas években születtek. 1880-ban feleségül vette Bartos Rózát, de csak rövid ideig éltek együtt. A nyolcvanas évektől sokat betegeskedett. 1896-ban Palágyi Menyhért Jelenkor c. lapjának volt főmunkatársa. Mély fájdalom érződik verseiből. Költészete tömör és erőteljes merész képzelőerővel. Komor magánya mélyén a népi és nemzeti felemelkedés vágya élt, mint Adynál, aki Vajdát "szent elődjének" tekintette. (Forrás: Magyar Életrajzi Lexikon)