Normál kép: kerepesi_szigligeti.jpg   Méret: x Színmélység: Felbontás: ismeretlen
Nagy kép: kerepesi_szigligeti_nagykep.jpg   Méret: x Színmélység: Felbontás: ismeretlen
Kattintson az új ablakban való nagyításhoz! 
Click to enlarge it in a new window!

Képaláírás: Kerepesi temető: 34/1-1-30

Ismertető szöveg: Szigligeti Ede eredetileg: Szathmáry József drámaíró, színpadi rendező, a Magyar Tudományos Akadémia tagja (r. 1840). Szathmáry József születési nevét 1834-ben változtatta Szigligeti Edére, amikor tagja lett a budai színháznak. A gimnázium három alsó osztályát szülőhelyén, Nagyváradon végezte, a többi osztályt, valamint az akadémiai tanfolyamot Temesvárott. Szülei papnak szánták, maga orvos akart lenni, végül mérnökségben állapodtak meg s már dolgozott is két évig egy mérnök mellett, amikor 1834-ben Pestre jött, hogy elméleti tanfolyamot hallgasson. Titokban már rég a színészetről ábrándozott, verselgetett is és színdarabokkal kísérletezett. Szigorú apja ellenére 1834. augusztus 15-én színésznek csapott fel. Apja erre megtiltotta, hogy az ő nevét viselje s ő ekkor választotta Döbrentei Gábor ötletéből, Kisfaludy Sándor egyik regéje után a Szigligeti nevet. Alsóbb rendű szerepeket kapott, táncos, kardalos és ügyelő volt 12 forint havi fizetéssel, de tanulmányozta Goethét és Schillert és csakhamar egy tragédiát írt, mely Megjátszott cselek címen színre is került. Ezt a következő évek alatt több komoly dráma követte, melyek színpadi előadásmódjukban előnyösen különböztek az akkori eredeti darabok áradozásától s többé-kevésbé sikert is arattak. Vörösmarty Mihály, Bajza József, Fáy András is buzdította a fiatal költőt. Az 1837-ben megnyílt Nemzeti Színház falai között bontakozott ki egészen tehetsége, nem mint színésznek, hanem mint drámaköltőnek, s ettől fogva életét valóban a magyar színészetnek és első intézetünknek szentelte. 1840-ben a Magyar Tudományos Akadémia pályázatán Rózsa című vígjátékával elnyerte a díjat. E műve a színpadon is sikert aratott és Laborfalvy Rózával sokáig repertoár-darab volt. Már ekkor neve országosan ismert volt és többfelé ünnepelték. Már a 1840-es évek elejétől uralkodott a színpadon, s évtizedeken át, egészen haláláig ő maradt első színköltőnk.A Nemzeti Színháznak előbb rendezője, utóbb titkára, majd dramaturgja, végül pedig drámai igazgatója lett, amellett tanára volt a színiiskolának. Az akadémia 1840-ben, a Kisfaludy Társaság 1845-ben tagjává választotta. Az akadémia drámai jutalmait tizenhatszor, a nemzeti színházét háromszor elnyerte. Szívbajban hunyt el. Szász Károly költeménnyel és életrajzzal, Gyulai Pál emlékbeszéddel tisztelte meg emlékét. Majdnem félszázadig tartó drámaírói pályáján több mint 100 eredeti darabot írt, melyekben a meseszövés rendkívül változatos leleményű, a technika egészen modern volt s mindig hatásos. A jellemrajzban és előadásban gyöngébb volt, mint a cselekmény fölépítésében és jelenetezésében, a költői ihletet gyakran a technikai ügyesség és a hatás eszközeivel való számító bánás pótolja. Remekeket alig alkotott, de mint a színpad költője Kisfaludy Károlytól Csiky Gergelyig ő elégítette ki kora közönségének szükségleteit. (Forrás: Wikipédia)


   Felvétel a kedvencek közé vagy megosztás másokkal/Bookmark or share this page