Képaláírás: Kerepesi temető: 34/2-1-6

Ismertető szöveg: Riesz Frigyes a világhírű magyar matematikai iskola egyik legkiemelkedőbb alakja, egyetemi tanár, az MTA tagja (l. 1916, r. 1936, t. 1955), Kossuth-díjas (1949, 1953). Egyetemi tanulmányait Budapesten, Zürichben, a politechnikumon és Göttingenben végezte. Lőcsén, majd Budapesten középiskolai tanár. 1907-ben mutatták be első jelentős munkáját a párizsi tudományos akadémián. 1911-től a kolozsvári egyetem h., 1912-től rk., 1914-től r. tanára. Az I. világháború után Szegeden folytatta működését. Nagy része volt abban, hogy Szeged világviszonylatban jelentős matematikai centrummá vált. 1922-ben Haar Alfréddal megindította az Acta Scientiarum Mathematicarum c. folyóiratot. 1945-ben a szegedi egy. rektora. 1945 végén a bp.-i tudományegyetem hívta meg egyik matematikai tanszékére, itt tanított haláláig. 1945-ben megkapta az MTA nagydíját. Az MTA matematikai és fizikai osztályának elnöke, majd tb. elnöke, a Sorbonne levelező tagja, a bajor tudományos akadémia külső tagja, a szegedi, budapesti és párizsi egyetem díszdoktora. Legismertebb eredménye az 1907-ben publikált Riesz-Fischer -tétel a valós függvénytan köréből. Nagy szerepe volt az absztrakt terek fogalmának kialakításában. A modern matematika egy új ágának, a funkcionálanalízisnek egyik megalapítója. Felfedezései alapozták meg a függvényterek, lineáris operációk és a szubharmonikus függvények elméletét. A modern matematikai fizika szempontjából is fontos ergod- elmélet terén is jelentős eredményeket ért el. Az 1913-ban Párizsban megjelent monográfiája: Les systèmes d'équations linéaires à une infinité d'inconnues a funkcionálanalízis területén korszakalkotó jelentőségű. Szőkefalvi Nagy Bélával együtt írt Leçons d'analyse functionnelle c. könyve világsikert aratott. (Forrás: Magyar Életrajzi Lexikon)