Képaláírás: Kerepesi temető: 34/1-1-13 [szobrász: Gách István Lipót]

Ismertető szöveg: Reviczky Gyula költő, író. Apja felvidéki nemesember, anyja szlovák cselédlány volt, házasságon kívüli gyermekként született. 1873 őszétől 1874 őszéig Garamújfaluban nevelősködött. 1874 őszétől 1875 őszéig Budapesten irodalmi tevékenységből próbált megélni; néhány hónapig az Új Idők segédszerkesztője. Számtalan csalódás és másfél évi nyomorgás után Dentára ment nevelőnek, itt beleszeretett Bakálovich Emmába, egy jómódú, művelt leányba, aki bár vonzalmat is érzett iránta, nem volt hajlandó életét a költővel megosztani. 1877-ben visszatért Pestre és újságírói állást vállalt. 1878-ban a Pesti Napló, 1878 - 82 közt A Hon belső munkatársa. Ebben az időben barátkozott össze Komjáthy Jenővel és más fiatal, ellenzéki írókkal. Mint kritikus és esszéista kezdte irodalmi pályáját. Írásaiban új szempontokkal, új szemlélettel frissítette fel a korabeli konzervatív kritikát. Harcolt az epigonizmus ellen. Költeményeiben a meghasonlás, a kételkedés, a pesszimizmus hangján tiltakozott a kor sivársága ellen. 1884-ben néhány hónapig az Aradi Hírlapot szerkesztette. Aradon írta meg évek óta tervezett regényét, az Apai örökséget (1884). 1885 őszén a Pannónia c. német nyelvű lap szerkesztőségében dolgozott Kassán. 1886-ban a budapesti Függetlenség, 1887-től haláláig a Pesti Hírlap munkatársa. Tagja volt a Petőfi Társaságnak. Tüdőbajban halt meg. Csöndes bánatú, befelé forduló erős zeneiségű lírájával a magyar szimbolizmus egyik korai előfutára volt. (Forrás: Magyar Életrajzi Lexikon)