Képaláírás: Kerepesi temető: 46-1-97

Ismertető szöveg: Rerrich Béla műépítész, kertépítőművész. Építészeti tanulmányait a budapesti Műegyetemen végezte. Egyik jeles tanára Pecz Samu volt, aki 30 évig oktatott a Műegyetemen, s építészgenerációk szerkezeti tudásának megalapozásában szerzett nagy érdemeket. Jeles építészeket, s építész tanárokat képzett, köztük Arvé Károlyt, Nagy Károlyt, Sándy Gyulát és a szegedi Dóm téregyüttes megalkotóját Rerrich Bélát. Rerrich építész volt, s egyben kiváló belső építész és a kerttervezés főiskolai tanára. Kertépítészként is dolgozott, tervezett kisebb házikerteket, díszes geometrikus kerteket és parkokat, falikutakat. Valójában a tájépítészet hazai úttörője Rerrich Béla, nemcsak önmagában az épületek, s azok célszerűségére és esztétikai megjelenítésére helyezte a hangsúlyt, hanem arra is, hogyan illik bele az épített környezet az adott természeti- és emberi kulturális környezetbe. (Forrás: Wikipédia) Ifj. Rerrich Béla párbajtőrvívó, edző. 1948-ban a londoni olimpián helyezetlen csapatban, 1952-ben, a helsinki olimpián helyezetlen egyéniben és csapatban, 1953-ban a brüsszeli vb-n helyezetlen egyéniben és csapatban, 1954-ben a luxemburgi vb-n helyezetlen egyéniben és csapatban, 1955-ben római vb-n 3. csapatban, a melbourne-i olimpián 2. csapatban. A második világháború után nagy szerepe volt a magyar vívósport újjászervezésében és a párbajtőrvívás fejlesztésében. Három, a vívással foglalkozó könyvnek volt társszerzője (Tőr- és párbajtőrvívás, 1953, A kardvívás, 1954, A magyar vívás kézikönyve, 1955). 1957 óta Svédországban élt, a svéd párbajtőriskola kialakítója, olimpiai és világbajnok vívók és öttusázók tartoztak a tanítványai közé. Több mint 45 évig dolgozott ugyanabban a stockholmi klubban, aláírt szerződés nélkül, mindig tartva magát az adott szóhoz. Tíz olimpián vett részt, háromszor magyar egyenruhában, hétszer meg svédben. 1992-ben megkapta a Svéd Királyi Aranyérmet. Végakaratának megfelelően Magyarországon helyezték örök nyugalomra.