Képaláírás: Kerepesi temető: 11-10-4/a [szobrász: Varga Imre]

Ismertető szöveg: Rajk László politikus, miniszter. 1929-től a budapesti egyetem bölcsészeti karán magyar-francia nyelvi és irodalmi tanulmányokat folytatott. 1930-ban bekapcsolódott az illegális kommunista mozgalomba, 1931-ben a KMP tagja lett, s még ebben, valamint a következő évben is letartóztatták. Miután tanulmányait nem folytathatta, 1933- tól építőmunkásként dolgozott. Mint a Magyar Építőmunkások Országos Szövetsége kommunista frakciójának vezetője, egyik szervezője és irányítója az 1935. évi nagy építőmunkás-sztrájknak. 1936-ban a párt utasítására Prágába távozott. Innen 1937-ben Spanyolországba ment és a Nemzetközi Brigád magyar zászlóaljának politikai biztosaként harcolt a fasizmus ellen. Kétszer súlyosan megsebesült. Részt vett azokban a harcokban, amelyeknél a Nemzetközi Brigád fedezte a francia határ felé visszavonuló köztársasági erőket és a menekülő polgári lakosságot. A spanyol köztársaság bukása után 1939-ben Franciaországba internálták. 1941-ben pártutasításra hazatért. Feleségül vette Földi Júliát. 1941-ben letartóztatták és elítélték. 1944 szept.-ében kiszabadult, a párt Központi Bizottságának titkára, a Magyar Front egyik vezetője lett. Ő készítette el a két munkáspárt előzetes megegyezése alapján a Magyar Front akcióegység-programját, amelyet 1944. okt. 10-én írták alá. Az ellenállási mozgalom egyik fő szervezője és irányítója volt. 1944-ben a nyilasok letartóztatták, Sopronkőhidára, innen tovább Németországba, Münchenig hurcolták, ahonnan 1945. máj. 13-án tért haza. 1945 után az MKP Központi Vezetőségének, Politikai Bizottságának és titkárságának tagja; országgyűlési képviselő. 1945- máj.-tól nov.-ig a budapesti pártbizottság titkára, 1945. nov.-től 1946. márc. 1-ig főtitkárhelyettes, 1946. márc. 20-tól 1948. aug. 5-ig belügyminiszter, majd 1949. máj. 20-ig külügyminiszter. 1949. máj. 30-án koholt vádak alapján letartóztatták, halálra ítélték és kivégezték. 1955-ben rehabilitálták. 1956. október 6-án ünnepélyesen temették el a Kerepesi temetőben. (Forrás: Magyar Életrajzi Lexikon)