Képaláírás: Kerepesi temető: 28-1/a-15 [szobrász: Donáth Gyula]

Ismertető szöveg: Péterfy Jenő esszéíró és kritikus. A pesti egyetemen nyert tanári oklevelet. 1872-től haláláig reáliskolai tanár. 1874 közepétől 1876 elejéig zenekritikákat írt a Pester Lloydba. 1878-tól a függetlenségi szellemű Egyetértés kritikusa. 1881-től a Budapesti Szemlében jelentek meg irodalmi, esztétikai, történelmi esszéi, kritikái, pl. Eötvösről, Jókairól, Keményről, Aranyról, Bajzáról, Dantéról. Gyulai Pál köréhez kapcsolódott, de bizonyos értelemben túlhaladta őket, élénk, szellemes prózájával pedig eltért Gyulai á társai merevségétől. 1887-ben a Kisfaludy Társaság tagja, 1888-ban egyetemi magántanár, de csak fél évig adott elő az egyetemen. 1896-tól tanított az Eötvös-kollégiumban is. Élete utolsó éveiben fő művének szánt görög irodalomtörténetén dolgozott, amelyből jelentős részek készültek el, de öngyilkossága miatt (a fiumei gyorsvonaton főbe lőtte magát) félbemaradt. Zenével is foglalkozott. A magyar elméleti és kritikai próza egyik legkiválóbb művésze. Esszéit iróniával, humorral vegyes élénkség, képekben gazdag látomásos stílus, tömör nyelvi forma jellemzi. Ennek ellenére életműve, irodalmi szerepe nem bontakozhatott ki nagy tehetségének megfelelő arányokban. (Forrás: Magyar Életrajzi Lexikon)