Képaláírás: Kerepesi temető: 57-D-1

Ismertető szöveg: Obersovszky Gyula [írói név: Oby Gyula] költő, író, újságíró. 1927-ben született Pécsett lengyel eredetű családban. A gimnáziumot nem fejezte be, mivel taníttatására nem volt pénz, így 15 évesen (1942) jegyzőgyakornokként dolgozni kezdett Ibrányban, később Püspökladányban. 1944-ben belépett a Magyar Kommunista Pártba. 1945-ben a helyi földosztó bizottság elnökének az adminisztrátora lett. 1945-1949 között a Színművészeti Főiskola hallgatója. 1946-tól Népi Kollégiumok Országos Szövetségének munkatársa, a Szabó Dezső Népi Kollégium és a Horváth Árpád Színészkollégium alapítója. 1949-ben Debrecenbe költözött és a Dongó című hetilap művészeti rovatvezetője, a Dongó Színpad alapítója. 1950-ben a Hajdú Megyei Néplap rovatvezetője és a megye népművelési vezetőhelyettese. Megalakította a Sztanyiszlavszkij Munkásstúdiót, amiért megkapta a Szocialista Kultúráért kitüntetést. Részt vett az Építők című lap és az Írószövetség Hajdú-Bihar megyei csoportjának a létrehozásában. 1954-től a Magyar Újságírók Országos Szövetsége kulturális szakosztályának vezetőségi tagja. 1954-ben minden állásából elbocsátották és kizárták a pártból. Budapestre költözött, és a Népművészeti Intézet megbízásából színházi tanfolyamokat szervezett. 1956 nyarán rovatvezetőként dolgozott a Hétfői Hírek című lapnál. 1956. október 23-án részt vett a Magyar Rádió ostromában, másnap megalapította az Igazság című lapot, melynek szerkesztője volt. 1956. november 4-e után Élünk címmel indított illegális újságot. Részt vett az 1956. november 23-ai "néma"- és az 1956. december 4-ei nőtüntetés megszervezésében. 1956 december elején letartóztatták. 1957 júniusában 1. fokon izgatás vádjával 4 év szabadságvesztésre ítélték. Az ügyész súlyosbításért fellebbezett, a Legfelsőbb Bíróság 1957. június 24-én az államrend ellen irányuló szervezkedés vádjával halálra ítélte. Nemzetközi tiltakozás indult meg az ítélet meghozatala után, végül 1957 nyarán a Legfőbb Ügyészség törvényességi óvást emelt, az ítéletet felfüggesztették, és új eljárásban életfogytiglani börtönbüntetésre ítélték. 1963-ban közkegyelemmel szabadult. 1967-1989 között a Sportfogadás című lap szerkesztője. Irodalmi alkotásait Oby Gyula álnéven jelentette meg. Csupán a rendszerváltás után publikálhatott szabadon. A Történelmi Igazságtétel Bizottság alapító tagja. 1991-ben az újrainduló Igazság, majd a Élünk szerkesztője valamint a Vagyok című folyóirat vezetője. (Forrás: Wikipédia)