Képaláírás: Kerepesi temető: 42/1-A-12 [szobrász: Beck András]

Ismertető szöveg: Major Tamás színész, rendező, színigazgató, színészpedagógus, Kossuth-díjas (1948, 1955), kiváló művész (1950). A Színművészeti Akadémián 1930-ban nyert oklevelet és a Nemzeti Színház szerződtette. Művészetében nem választható külön a színész, a rendező, a színészpedagógus, sőt a versmondó sem, s mindez összefügg közéleti, politikai tevékenységével is. Pályája kezdetétől elkötelezett baloldali volt, fellépett a munkáskultúra előadásain, tagja volt a Független Színpadnak, rendezte a Vigadói Esteket mint antifasiszta kulturális műsort, és részt vett az ellenállási mozgalomban. Színészi skálája rendkívül széles volt, a vérbő komédiától a legsötétebb tragédiáig terjedt. 1945-től 1962-ig a Nemzeti Színház igazgatója, majd főrendezője, 1947-től a Színház- és Filmművészeti Főiskola tanára, az 1983-ban alakult Katona József Színház társulatának alapító tagja. Közben volt országgyűlési képviselő (1949-53 és 1958-71) és magas beosztású pártfunkcionárius (1957-66). Színházi működése korszakos a m. színházi életben. Első főszerepe a Nemzeti Színházban Molière Tartuffe-jének címszerepe volt. (1938). Jelentősebb színpadi szerepei: Kuruzs (Csokonai: Az özvegy Karnyóné); Jago (Shakespeare: Othello); Corbaccio (Ben Jonson: Volpone); III. Richard (Shakespeare, címszerep); Shylock (Shakespeare: A velencei kalmár); Hamlet (Shakespeare, címszerep); Caliban (Shakespeare: A vihar); Polezsajev (Rahmanov: Viharos alkonyat); Macbeth (Shakespeare, címszerep); II. József (Németh László, címszerep); Dundo Maroje (Držič, címszerep); Cocane (Shaw: A szerelem ára); Dr. Langyos (Nagy Ignác: Tisztújítás); Archie Rice (Osborne: A komédiás); Lucifer (Madách Imre: Az ember tragédiája); Lear király (Shakespeare, címszerep); utolsó szerepe Boguslawski volt Spiró György: Az imposztor c. darabjában (Katona József Színház, 1983). Első rendezései 1939-ben Racine: Andromache és Pereskedők c. darabjai voltak a Nemzeti Színházban. Elsősorban Shakespeare, Molière és a klasszikus szerzők darabjait rendezte s ő hozta a m. színpadra Brecht műveit. Összeállítást közölt Brecht színházi tanulmányaiból (Bp., 1969). Gyakran rendezett m. klasszikusokat: a Bánk bánt négyszer, Az ember tragédiáját három alkalommal állította színpadra. Szívesen vitt színre mai m. drámákat és szovjet darabokat is. Shakespeare-rendezéseinek száma húsz. Utoljára Miskolcon rendezte Goldoni: Csetepaté Chioggiában c. vígjátékát. József Attila verseinek leghűbb tolmácsolója volt. Sokszor szerepelt a rádióban és filmeken. Jelentősebb rendezései: Borberg: Hol az igazság? (1941); Illés Endre: Törtetők (1941); Háy Gyula: Tiszazug (1945); Molière: Tartuffe (1945); Csokonai: Az özvegy Karnyóné (1945); Shaw: Warrenné mestersége (1948 és 1957); Gorkij: Ellenségek (1949); Trenyov: Ljubov Jarovája (1958); Gorkij: Jegor Bulicsov és a többiek (1947 és 1974); Brecht: Galilei élete (1962); Brecht: A szecsuáni jólélek (1972); Brecht: A vágóhidak Szent Johannája (1968); P. Weiss: A luzitán szörny (1970); Shakespeare és Molière szinte minden színre került darabja. 1969-ben SZOT-díjat kapott. (Forrás: Magyar Életrajzi Lexikon)