Képaláírás: Kerepesi temető: 46-1-99

Ismertető szöveg: Lukács László politikus, miniszterelnök. Jogi tanulmányait Kolozsvárott végezte. 1874 - 76-ban a győri jogakadémia rk. tanára. 1877-ben átvette atyja ércbányáinak vezetését. 1878-ban országgyűlési képviselővé választották szabadelvű párti programmal. 1887-ben Tisza István mint pénzügyi szakértőt minisztériumi osztálytanácsosi rangban meghívta a pénzügyminisztériumba. 1888-tól miniszteri tanácsos, 1893-ban Wekerle alatt pénzügyi államtitkár, majd 1895. jan. 15-től 1905. jún. 18-ig pénzügyminiszter. A koalíció idején visszavonult a politikai élettől, majd 1910. jan. 17-től ápr. 22-ig a Khuen-Héderváry-kormányban ismét pénzügyminiszter. 1912. ápr. 22-től 1913. jún. 10-ig pedig miniszterelnök és belügyminiszter, 1913. jan. 10-ig a király személye körüli miniszter is. A munkapárti Lukács-kormány idejére esik a munkásság 1912. máj. 23-iki nagy tüntetése, a "Vérvörös csütörtök" leverése, a véderőtörvény erőszakos megszavaztatása és több, a háborús felkészülést szolgáló törvénycikk meghozatala. A kormány benyújtotta a választójogi reformjavaslatot is, amely azonban kihívta maga ellen a nemzetiségek, a demokratikus erők támadását. 1913 tavaszán Désy Zoltán függetlenségi képviselő Lukácsot nyilvánosan "Európa legnagyobb panamistájának" nevezte s a bíróság előtt bebizonyította, hogy Lukács állami üzletek biztosítása fejében 4 millió koronát kapott a Magyar Banktól s azt az 1910-es választások céljaira fordította. Désyt a bíróság felmentette, Lukácsnak távoznia kellett. Utóda gr. Tisza István lett, a Nemzeti Munkapártnak azonban 1918-ig vezére maradt Az I. világháború után az aktív politikai élettől visszavonult, de 1921-től 1924-ig tagja volt a rajta kívül Wekerléből, Popovicsból és Teleszkyből álló Pénzügyi Tanácsnak. 1927-ben Horthy a felsőház tagjává nevezte ki. (Forrás: Magyar Életrajzi Lexikon)