Képaláírás: Kerepesi temető: 28-díszsor-40 [szobrász: Pásztor János]

Ismertető szöveg: Lotz Károly festő. Német apjának korai halála után magyar származású anyja hazajött kisgyermekével szülőhazájába, Magyarországra. Szobrásznak készült, majd festeni tanult Marastoni Jakabnál és Weber Henriknél. 1852-ben Bécsbe ment, ahol K. Rahl tanítványa, majd munkatársa lett. Mesterével együtt számos falképet festett főúri és nagypolgári palotákban, 1864-ben részt vett a bécsi Fegyvermúzeum lépcsőházának kifestésében. Itthoni korai képeit az Alföld romantikája ihlette, később nagy falképfeladatokhoz jutott. 1864-ben a Vigadó lépcsőházának falfestményeivel nagy sikere volt. Ezután számos főúri, állami és egyházi megrendelést kapott. 1873-ban a Vigadó éttermének 28 medaillonját készítette. 1874-ben Than Mórral együtt készítette az MNM lépcsőházának festését. 1883-ban a Mintarajziskola tanára, 1896-tól pedig a második festészeti mesteriskola vezetője. A királyi palota elpusztult Habsburg-termének mennyezetét 1903-ban már betegen festette. A 19. sz. második felének egyik legismertebb magyar mestere. Falképei a velencei barokk freskófestészet hatását tükrözik, bravúrosak, könnyedén elegánsak. Időtállóbbak finom színezésű vázlatai, vonzó arcképei és mitológiai tárgyú festményei. Ezeken gyakran nevelt leányai, Ilona és Kornélia voltak modelljei. Kornéliáról festette leányaktjait is. Számos képmása és aktja az MNG-ben található. Ismertebb alkotásai: Egyetemi Könyvtár (1875); Régi Műcsarnok (1877): Keleti pályaudvar (1884); Operaház nézőterének mennyezete (1884); Párizsi áruház (1885); MTA nagytermének két triptychonja (1887 - 91); Tihanyi apátsági templom (Székely Bertalannal és Deák Ébner Lajossal; 1889 - 90); budai Mátyás-templom (Székely Bertalannal, 1892 - 93); a Kúria (ma MNG) nagy csarnoka (1894); az Országház lépcsőháza (1896 - 97); a Bazilika pillérmozaikjai, kupola- és boltívképei (1894 - 99). (Forrás: Magyar Életrajzi Lexikon)