Normál kép: kerepesi_lendvay_m.jpg   Méret: 770x577 Színmélység: 24bit Felbontás: ismeretlen
Nagy kép: kerepesi_lendvay_m_nagykep.jpg   Méret: 1600x1200 Színmélység: 24bit Felbontás: ismeretlen
Kattintson az új ablakban való nagyításhoz! 
Click to enlarge it in a new window!

Képaláírás: Kerepesi temető: 34/1-2-19 [kivitelező: Gerenday-cég, építész: Feszl Frigyes, szobrász: Dunaiszky László]

Ismertető szöveg: Lendvay Márton színész. Lendvay Márton (1830 - 1875) apja. Szülővárosában volt írnok, s itt lépett fel mint műkedvelő egy jótékony célú előadáson. Nagy sikere ráébresztette tehetségének tudatára, és 1828-ban vándorszínésznek állt Fejér Károly vándortársulatához: 1829 - 31 között Kolozsvárott játszott, majd Székesfehérváron (1832), Pozsonyban (1833). A kassai társulattal 1833-ban a budai Várszínházban játszott. 1837-ben a Nemzeti Színház tagja lett. Vörösmarty színháznyitó prológusában, az Árpád ébredésében mint Árpád ő mondta ki az első szót a Nemzeti Színház színpadán, melynek haláláig tagja maradt. 1832-ben feleségül vette Hivatal Anikó színésznőt, akitől később elvált. 1840-ben külföldi tanulmányutat tett. Különösen Seydelmann volt rá nagy hatással. 1848-ban rövid ideig katonáskodott. 1854. jan. 31-én a Lorvoodi árva c. színműben lépett fel utoljára. A nemzeti Színház első színésznemzedékének egyik vezető tagja és hősszerelmese, a romantika legjellegzetesebb képviselője volt a m. színpadon. A legszélesebb skálájú m. színészek egyike, s alig van műfaja könnyű bohózattól a daljátékig, melyben kiválót ne alkotott volna. Szép tenorhangja volt. Énekelte Zampát (Hérold), Almavivát (Rossini: Sevillai borbély), Fra Diavolót (Auber) és Otellót (Verdi) is. Egressy Gábor tudatosságával szemben inkább az ösztön és az érzelmek színésze volt. Külseje, hangja is szerepet játszott abban, hogy a romantikus kor egyik szépségideálja volt.



Lendvay Márton drámai színész. Lendvay Mártonnak Eránoszné Jeremiás Karolintól házasságon kívül született fia. 1849-ben Székesfehérvárott atyja akarata ellenére állott színésznek. Mint honvéd végigküzdötte a szabadságharcot, majd vidéken játszott. A Nemzeti Színház 1855-ben szerződtette atyja elárvult szerepkörére. Bár feltűnően hasonlított rá és túláradó temperamentumát is örökölte, önálló felfogásra képtelen volt, s mindvégig atyja modoros epigonja maradt. Legsikerültebb alakításai a szerelmesek és a hazafias drámák könnyebb fajsúlyú hősei. 1858-ban feleségül vette Fáncsy Lajos színész leányát, Fáncsy Ilka színésznőt. (Forrás: Magyar Életrajzi Lexikon)


   Felvétel a kedvencek közé vagy megosztás másokkal/Bookmark or share this page