Képaláírás: Kerepesi temető: 34/2-2-1

Ismertető szöveg: Kozma Lajos építész, iparművész és grafikus, műegyetemi tanár, Kossuth-díjas (1948). Műegyetemi tanulmányait Budapesten végezte. 1909-10-ben Franciaországban járt tanulmányúton, majd hazatérve 1910-13 között Lajta Béla tervezőirodájában dolgozott és az Iparrajziskola tanára volt. 1913-ban megszervezte a belsőépítészettel foglalkozó Budapesti Műhelyt. Közben sokat foglalkozott a népművészettel, ekkori építészeti és grafikai munkái az erdélyi népművészet hatását mutatták. A Tanácsköztársaság idején a művészeti direktórium tagja, a műegyetem ny. r. tanára. A népi barokkhoz és a népművészethez kapcsolódó grafikai munkáinak, illusztrációinak zömét a gyomai Kner-nyomda számára készítette (Révész Béla: Találkozás Hamupipőkével, Bp., 1909; Balázs Béla: Hét mese, Gyoma, 1918; Heltai Gáspár: Egy nemes emberről... Gyoma, 1920; Ady Endre: Margita élni akar, Bp., 1921; Karinthy Frigyes: Zsuzsa Bergengóciában, Bp., 1921 stb.). A m. szecesszió egyik legeredetibb hangú képviselője volt. A 30-as évektől építészi és lakberendezői működése került előtérbe. Bútorterveinek külföldön és itthon nagy sikerük volt. Stílusát ún. "Kozma-barokk"-nak nevezték, mert neobarokk elemek jellemezték. Színpadi díszleteket is tervezett. A harmincas évektől a funkcionalizmushoz kapcsolódott és modern stílusban számos villát épített, bérházai közül igen jelentős az Átrium-ház (ma Május 1. mozi). 1944 után a Művészeti Tanács és a Fővárosi Közmunkák Tanácsának tagja, 1946-tól az Iparművészeti Főiskola tanára és igazgatója volt. 1947-ben visszakapta katedráját a műegyetemen. Ez idő tájt készült fontos műve a csepeli általános iskola. Átépítette a volt Magyar Divatcsarnokot a Rákóczi-úton. (Forrás: Magyar Életrajzi Lexikon)