Normál kép: kerepesi_koranyi.jpg   Méret: 770x1026 Színmélység: 24bit Felbontás: ismeretlen
Nagy kép: kerepesi_koranyi_nagykep.jpg   Méret: 1200x1600 Színmélység: 24bit Felbontás: ismeretlen
Kattintson az új ablakban való nagyításhoz! 
Click to enlarge it in a new window!

Képaláírás: Kerepesi temető: Á. J. 45 [szobrász: Ligeti Miklós]

Ismertető szöveg: Korányi Frigyes, báró belgyógyász, egyetemi tanár, az MTA l. tagja (1884), a magyar orvostudomány egyik megalapítója. Korányi Frigyes pénzügyminiszter és Korányi Sándor orvos apja. Még orvostanhallgatóként részt vett a szabadságharcban mint alorvos, majd h. főorvos. A szabadságharc után egy évig a bécsi sebészeti klinikán képezte magát, 1851-ben avatták orvos- és sebészdoktorrá. 1851-52-ben műtősnövendék Bécsben, de a szabadságharcban való részvétele miatt innen is, Pestről is száműzték Nagykállóra, ott 1852-től orvos, 1861-ben Szabolcs vm. főorvosa. 1864-ben Pesten előbb a tífusz-fiókkórház, 1865-tőt a Rókus Kórház idegbetegosztályának vezetője. 1864-ben a pesti egyetemen magántanárrá képesítették az idegkórtanból. 1866-ban kinevezték a belgyógyászat tanárává a sebészeti tanfolyamon, majd miután megszervezte az I. belklinikát, 1908-ig, nyugalomba vonulásáig mint ennek igazgatója és tanára működött. 1886-87-ben az egyetem rektora, 1891-ben a főrendiház örökös tagjává nevezték ki. Korányi a Balassa János és Markusovszky Lajos köré tömörült haladó orvostársaság aktív tagja. Részt vett az egészségügyi reformintézkedések szorgalmazásában, kidolgozásában. Elgondolásai szerint épült a belső klinikai telepen a belklinika, amelyen bevezette a laboratóriumi kutatást, a vegyi, bakteriológiai és röntgenvizsgálatokat. Előadásaiban, szakirodalmi tevékenységében a leghaladóbb, legkorszerűbb tudományos nézeteket érvényesítette. Indítványára létesítették a gyakornoki intézményt. Több külföldi kézikönyv összeállításánál kérték fel szerzőnek. Önálló tudományos eredményei főleg a mellkasi betegségekkel kapcsolatosak (Korányi-háromszög mellhártya-izzadmánynál, gerincoszlop-kopogtatás). Elsők között foglalkozott a relatív szívbillentyű-elégtelenséggel. Előadásaiban rámutatott az egyes betegségek és a társadalmi viszonyok kapcsolatára. - Hosszú időn át elnöke volt az Országos Közegészségügyi Tanácsnak, tagja az Igazságügyi Orvosi Tanácsnak. Kezdeményezésére indult meg a tuberkulózis elleni küzdelem, amely a budakeszi tbc-szanatórium, majd az első fővárosi tüdőbeteg-gondozó létesítéséhez vezetett. Fontos feladatnak tartotta a kórházfejlesztést. Szorgalmazta a gyógyfürdők fejlesztését. Több mint 150 tudományos közleménye jelent meg. Az Orvos-Egészségügyi Dolgozók Szakszervezete emlékezetére 1955-ben K. F.-emlékérmet alapított. Évenként osztják ki olyan orvosoknak, akik a tbc elleni küzdelem terén kimagasló eredményeket értek el. (Magyar Életrajzi Lexikon)



Korányi Sándor, báró belorvos, egyetemi tanár, az MTA tagja (t. 1935, ig. 1937). Korányi Frigyes belgyógyász-professzor fia. Egyik legkimagaslóbb orvostudósunk. Oklevelét Budapesten 1888-ban szerezte, 1889-től atyja klinikáján működött, ahol 1895-ben adjunktus. Közben az Állatorvosi Főiskolán előadta az élettant (1891-92). 1894-ben a Stefánia Gyermekkórházban az ideggyógyászat rendelőorvosa, 1895-től az István Kórházban belgyógyász főorvos. 1893-94-ben az ideggyógyászat magántanára a budapesti egyetemen, 1900-tól rk. tanár, 1907-től a belgyógyászati diagnosztika, az 1908-09. tanévtől pedig a belorvostan ny. r. tanára. 1927-től a budapesti egyetem orvoskara képviseletében felsőházi tag. A lyoni, a boroszlói, a szegedi és a pécsi egy. doktora. Az Academia Leopoldina tiszteletbeli tagja. 1936-ban nyugdíjazták és klinikáját feloszlatták. Korányi a modern veseélettan és vesekórtan nemzetközileg elismert egyik megalapítója; a veseelégtelenség fogalmát ő határozta meg elsőként és vezette be az annak megállapítására alkalmas vizsgáló eljárást, a vér és a vizelet fagyáspontcsökkenésének mérését. Ezzel megszilárdította a funkcionális szemléletet. Egyike az elsőknek, akik fizikai-kémiai módszereket alkalmaztak az orvostanban. A vesebetegségek gyógyítása terén is alapvető tevékenységet végzett. Kutatásai nagymértékben tisztázták a vizenyő keletkezésének mechanizmusát is. Élettani kutatásai is nemzetközi jelentőségűek. Tisztázta, hogy az ún. "hegyi" v. "magassági" betegségben az oxigén részleges koncentrációjának csökkenése okozza a vörös vérsejtek szaporulatát, ami oxigéntömlővel elhárítható. Megállapította, hogy a leukaemia gyógyítására a benzol hatásos szer. Az öregedés lényegére vonatkozó megállapításai még jelenleg is időszerűek. Fontos vizsgálatokat végzett a fertőző betegségek gyógyítására vonatkozóan, így a tuberkulózis kérdésében is. Igen jelentősek szemléleti művei, minden misztikum és szektarianizmus, így a "neohippokratizmusnak" nevezett irányzat és az újfajta homöopátia, ill. az ún. "természetes gyógymód" ellen is határozott állást foglalt. A szigorú kauzalitás híve volt. Szociális felfogását jellemzi, hogy a tuberkulózis nagy megbetegedési arányszámát a lakosság akkori rossz életviszonyaival magyarázta. Igen jelentős iskolát nevelt fel, vezető belorvosaink többsége az ő tanítványa. (Forrás: Magyar Életrajzi Lexikon)


   Felvétel a kedvencek közé vagy megosztás másokkal/Bookmark or share this page