Képaláírás: Kerepesi temető: 34/2-1-29

Ismertető szöveg: Korach Mór vegyészmérnök, egyetemi tanár, az MTA tagja (l. 1956, r. 1958), Kossuth-díjas (1958). Komját Aladár költő és Kenyeres Júlia újságíró testvére. Vegyészmérnöki oklevelet szerzett Budapesten (1911). A Galilei Körnek három éven át alelnöke volt. 1912-ben politikai okokból kivándorolt Itáliába. A páduai egyetem ásványtani intézetében tanársegéd, később a faenzai Torricelli-líceum tanáraként a kerámiaművészeti szakiskola egyik alapítója, tanára és kutatólaboratóriumának igazgatója volt. A páduai és bolognai egyetemen fizikai, matematikai és germán filológiai tanulmányokat folytatott. Baloldali kapcsolatai révén segítségére volt a magyarországi Tanácsköztársaság menekültjeinek. 1919-től az olasz szépirodalomban Marcello Cora néven vált ismertté. 1924-től a bolognai egy. tanára, 1925-től a vegyipari gépészeti tanszék vezetője volt. 1938-ban politikai okokból elhagyta Olaszországot. Különböző országokban szakértőként működött, majd 1940-ben tért vissza Olaszországba és részt vett az ottani ellenállási mozgalomban. Milánóban bebörtönözték, tagja lett az Olasz Kommunista Pártnak. A II. világháború után ismét a bolognai egyetemen dolgozott, egyidejűleg az OKP milánói kulturális központját (Casa della Cultura) vezette. 1952-ben tért haza Magyarországra. 1953-tól 1957-ig az Építőanyagipari Központi Kutató Intézet igazgatója volt. 1956-tól a budapesti műszaki egyetemen a vegyészeti és mezőgazdasági ipari gépek tanszékének tanára. 1957-től 1963-ig, nyugdíjazásáig a kémiai technológiai tanszék vezetője, s 1960-tól 1968-ig az MTA Műszaki Kémiai Kutatóintézetének igazgatója, majd tudományos tanácsadója volt. Több tudományos testület, szakbizottság munkájában vett részt. A Szilikátipari Tudományos Egyesület elnöke, majd díszelnöke, az Aranydiplomás Mérnökök Körének elnöke, a Műszaki és Természettudományi Egyesületek Szövetsége (MTESZ) Tudományok Tudománya Körének alapítója s elnöke. A budapesti műszaki egyetem tanára (1967), a Leningrádi Technológiai Intézet díszdoktora (1968), a londoni Science Policy Foundation t. tagja (1968), az MTA aranyérmese (1969), a Bolognai Tud. Akad. t. tagja (1972), Faenza város díszpolgára és aranyérmese (1975). Főleg kerámiai kutatásokkal foglalkozott. Faenzában tervezte meg az első kerámiai elektromos kemencét. Tanulmányozta az olaszországi kerámiai nyersanyagokat és a keleti fajanszfesték összetételét. Új eljárást és módszert dolgozott ki a szigetelő anyagok gyártására. Dal Borgóval, tanítványával olcsó és gazdaságos falburkoló lapot talált fel (kervit). Kezdeményezte a kémiai technológia oktatását. Nagy jelentőségűek a gráfelméletnek a kémiai technológiai folyamatoknál való alkalmazására tett kezdeményezései, az alagútkemence és a szendvics gyorségetés. Közel 200 szakközleménye mellett politikai, esztétikai és szépirodalmi munkái is jelentek meg. Portréfilmet Kardos István készített róla (1966). (Magyar Életrajzi Lexikon)