Képaláírás: Kerepesi temető: 41-1-35 [szobrász: Borsos Miklós]

Ismertető szöveg: Karinthy Frigyes író, költő, műfordító, kritikus, a 20. századi humorisztikus irodalom egyik megteremtője. Ganz-gyári tisztviselő fia. 15 éves korában a Magyar Képes Világ közölte egy fantasztikus regénykísérletét (Nászutazás a föld középpontja felé). Reáliskolai érettségi után rövid ideig az egyetemen matematikai, fizikai és orvoskari előadásokat hallgatott, de egyik karon sem vizsgázott, hanem újságíró lett: Az Ujság, később a Budapesti Napló munkatársa (1908). A Nyugat írócsoportjához csatlakozott. Hírnevét Így írtok ti (1912) c. irodalmi karikatúrakötete alapozta meg. Karinthy tagja volt 1918-ban a haladó írók Vörösmarty Akadémiájának, a Tanácsköztársaság idején az írói választmánynak. A proletárdiktatúra után a Pesti Napló munkatársa. Humoros karcolataiban és egyéb prózai írásaiban, verseiben a radikális polgári humanizmus álláspontjáról ostorozta - az irodalom modorosságaitól a közélet fonákságáig és az emberi kapcsolatok elgépiesedéséig - a társadalom elembertelenedését, támadta az elnyomást, a fajmítoszt, a fasizmust (Nem mondhatom el senkinek, 1930; Üzenet a palackban, 1938 stb.). Élete nagy vágya, egy Új Enciklopédia, egy fogalomtisztító mű megteremtése, amelyben darabokra akarta szedni a hazugságokat, az álmegoldásokat, nem vált valóra. 1936-ban súlyos agyműtétet hajtott végre rajta Stockholmban Olivecrona agysebész (erről szól az Utazás a koponyám körül c. műve, 1937). A műtét után két évvel váratlanul agyszélhűdés érte. Első felesége, Judik Etel színésznő 1918-ban spanyolnátha áldozata lett, második felesége, Böhm Aranka orvosnő deportálásban halt meg. (Forrás: Magyar Életrajzi Lexikon)

Karinthy Ferenc magyar író, drámaíró, dramaturg. Apja Karinthy Frigyes, anyja Böhm Aranka volt. Fia Karinthy Márton. 1941-1946 között a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem hallgatója, nyelvészetből doktorált. 1947-ben ösztöndíjas Franciaországban, Svájcban és Olaszországban. 1949-1950 között a Nemzeti Színház dramaturgja. Művei az 1940-es években jelentek meg. 1951-1953 között a Szabad Nép és a Magyar Nemzet munkatársa volt. 1953-1956 között a budapesti Madách Színház dramaturgja. 1957-1960 között Machiavelli és Molière műveit fordítja, továbbá görög, angol, olasz és német szerzőket is fordít. 1960-1970 az FTC szakosztályi elnöke. 1965-1975 között dramaturg a Miskolci, a Szegedi és a Debreceni Csokonai Színházban. 1968-1969 között vendégprofesszori előadásokat tartott az USA-ban. 1972-1976 között különféle írószövetségek vendége az USA-ban, Ausztráliában, a Szovjetunióban és Kubában. 1992. február 29-én Budapesten halt meg. (Forrás: Wikipédia)