Képaláírás: Kerepesi temető: 34/2-1-24

Ismertető szöveg: Illés Béla író, újságíró, Kossuth-díjas (1950, 1955). Jogi tanulmányokat a budapesti tudományegyetemen folytatott, doktorált (1916). Első írásait Ady Endre közbenjárására a Nyugat közölte (1916). Doktor Utrius Pál honvédbaka hátrahagyott írásai c. munkája (1917) humanista tiltakozás a háború ellen. 1918-ban A szellemi munkások és a szocializmus, valamint Spartacus élete c. írásaiban már szocialista nézeteket hangoztatott. 1918-ban bekapcsolódott a munkásmozgalomba, a polgári demokratikus forradalom idején a Katonatanács tagja lett. A Tanácsköztársaság idején Újpest kulturális életét irányította, majd az újpesti fegyveres erők politikai parancsnoka volt. A proletárdiktatúra bukása után Bécsbe emigrált, 1920-21-ben Kárpát-Ukrajnában a Munkás Újság munkatársa volt. Riportjait betiltotta a csehszlovák cenzúra, anyagukat ezért novellákban dolgozta fel. 1921-ben Pozsonyban jelent meg Ruszin Petra temetése c. elbeszéléskötete. Letartóztatták, majd kiutasították Csehszlovákiából. 1921-22-ben Bécsben élt mint alkalmi munkás és filmstatiszta. Novelláit a bécsi kommunista Rote Fahne és a reichenbergi (Csehszlovákia) Vorwärts, valamint az amerikai Új Előre közölte. 1923-ban kiutasították Ausztriából, a Szovjetúnióba utazott. A Sarló és Kalapács gyár munkása volt. 1924-ben novelláskötete jelent meg oroszul, a művelődésügyi népbiztosság sajtóosztályának munkatársa lett. 1927-ben a Szovjet Írók Szövetsége titkárságának tagja. 1929-ben jelent meg Kun Béla előszavával Ég a Tisza c. regénye. Kárpáti rapszódia (Moszkva, 1939) c. regénye Budapesten először különálló kötetekben: Új bor (1945), Erdei emberek (1945), Zsatkovics Gergely királysága (1946), majd 1946-ban együttesen jelent meg. A trilógia a Kárpát-Ukrajna népei: magyarok, ukránok és szlovákok összefogását ábrázolja. A II. világháborúban a moszkvai 2. Népfölkelő Hadosztály önkéntese volt. Harcolt a moszkvai csatában. 1942-től őrnagyként a magyar hadifoglyok ügyeit intézte. 1944. szept. 26-án Lvovban az ő szerkesztésében jelent meg a Magyar Újság, amelyet 1945 után Új Szó címen szerkesztett tovább. Őrnagyként részt vett Budapesti harcokban, 1949-ben alezredesi rangban szerelt le. Szerepe volt az irodalmi élet megindításában. Az Írószövetség vezetőségi tagja, az Irodalmi Újság (1950-56) főszerkesztője volt. 1949-ben jelent meg Fegyvert s vitézt éneklek c. kötete, 1950-ben folytatása: A vígszínházi csata. 1954-ben adta közre regénytrilógiáját: a Honfoglalást. 1957-59-ben az Élet és Irodalom szerkesztő-bizottsági tagja. 1957-ben az Irodalmi Tanács, 1959-ben az Írószövetség elnökségének tagja lett. 1961-ben megjelent Kenyér c. kötetét negyven esztendő (1920-1960) novellisztikájából válogatta. Írásaira jellemző a mesélő hang, a humor, az optimista szemlélet és a cselekményekben gazdag előadás. Jelentős publicisztikai tevékenységet fejtett ki. Cikkeit Ahogy a kortárs látta (1961) c. kötetében gyűjtötte össze. (Forrás: Magyar Életrajzi Lexikon)