Normál kép: kerepesi_horusitzky.jpg   Méret: x Színmélység: Felbontás: ismeretlen
Nagy kép: kerepesi_horusitzky_nagykep.jpg   Méret: x Színmélység: Felbontás: ismeretlen
Kattintson az új ablakban való nagyításhoz! 
Click to enlarge it in a new window!

Képaláírás: Kerepesi temető: 34-7-6 [szobrász: Kelemen Kristóf]

Ismertető szöveg: Horusitzky Henrik geológus. Tanulmányait a magyaróvári gazdasági akadémián végezte. Egy ideig gazdatiszt, majd a Földtani Intézet agrogeológusa. 1926-tól a Földtani Intézet főgeológusa, főbányatanácsos. Elsősorban a Kisalföld agrogeológiai feltérképezésével foglalkozott. Talajtérképével a párizsi világkiállításon aranyérmet nyert. Őslénytani kutatásai, számos magyarországi lelőhely faunalistája hozzájárult harmad- és negyedkori üledékeink rétegtani tisztázásához. Tudományos munkássága azonban elsősorban mégis az agrogeológia és a hidrogeológia területén alapvető. Barlangkutatással, hazai barlangjaink feltárásával is foglalkozott. Elsőnek hívta fel a figyelmet a barlangi foszfáttrágyák gazdasági jelentőségére, s megszervezte a magyarországi barlangok kataszterének összeállítását. Számos hidrobiológiai cikke jelent meg a Hidrológiai Közlöny évfolyamaiban. (Forrás: Magyar Életrajzi Lexikon)



Horusitzky Zoltán zeneszerző, zongoraművész, zongoratanár, költő, Erkel-díjas (1962). Horusitzky Henrik fia. 1927-ben Hegyi Emmánuel növendékeként zongoratanári, Kodály Zoltán tanítványaként zeneszerzői diplomát, ezzel párhuzamosan a Pázmány Péter Tudományegyetemen államtudományi doktorátust is szerzett. A Székesfővárosi Felsőbb Zeneiskola tanára 1949- ig, majd igazgatóa. Később a Bartók Béla Zeneművészeti Szakiskolában és a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán tanított zongorát 1968-ig, nyugdíjba vonulásáig. 1945-ig a Zene c. folyóiratot szerkesztette, amelyben több szakcikket publikált. Számos művet adott közre a Zeneműkiadónál. Nyugdíjba vonulása után elsősorban a komponálásnak élt, bár a finnországi Tamperében több ízben tartott mesteriskolát, amelynek keretében hangversenyeket is adott. Művészetét világos, diatonikus szerkesztés, a klasszikus formák iránti vonzódása, közérthetőség, magvas, humánus mondanivaló jellemezte. 1957-ben Kiel-ben, majd 1960. jún. 11-én a Magyar Állami Operaházban mutatták be Báthory Zsigmond c. operáját. A Mikszáth-regény nyomán írott Fekete város c. operáját a Magyar Rádió adta elő, és számos megrendeléssel biztosították pályájának töretlenségét. Zongoratechnikája sajnálatos módon kéziratban maradt. (Forrás: Magyar Életrajzi Lexikon)


   Felvétel a kedvencek közé vagy megosztás másokkal/Bookmark or share this page