Normál kép: kerepesi_hevesy_gy.jpg   Méret: x Színmélység: Felbontás: ismeretlen
Nagy kép: kerepesi_hevesy_gy_nagykep.jpg   Méret: x Színmélység: Felbontás: ismeretlen
Kattintson az új ablakban való nagyításhoz! 
Click to enlarge it in a new window!

Képaláírás: Kerepesi temető: 27. MTA

Ismertető szöveg: Hevesy György József magyar származású Nobel-díjas kémikus (1943), egyetemi tanár, az MTA tiszteleti tagja, a hafnium felfedezője, a radioaktivitás- és izotópkutatás úttörője. Tanulmányait Budapesten, Berlinben és Freiburgban végezte, ahol 1908-ban nyert doktori oklevelet. Ezután különböző kutatóintézetekben dolgozott, többek között Fr. Haber (Karlsruhe), majd E. Rutherford mellett (Manchester, 1911-1913). Itt jutott arra a felismerésre, hogy a radioaktív D rádium kémiai módszerekkel nem különíthető el a nem aktív G rádiumtól és az ólomtól, de felhasználható az ólom nyomjelzésére. Ezt a vizsgálati módszert utóbb Fr. Panethtel együtt fejlesztette ki a bécsi Rádiumkutató Intézetben (1913). 1914-1918 között katonai szolgálatot teljesített, majd hazatérve a budapesti Tudományegyetem fizikai-kémiai tanszékének tanára lett. A Tanácsköztársaság bukása után emigrációba ment s Koppenhágában N. Bohr mellett az Elméleti Fizikai Intézetben folytatta kutatásait. Itt fedezte fel D. Costerrel együtt 1922-ben a periódusos rendszer 72. sorszámú elemét, melyet Koppenhága latin nevéről hafniumnak neveztek el. 1926-tól a freiburgi egyetem fizikai-kémiai tanszékének tanára és intézetének igazgatója. 1926-ban fluoreszcenciás kémiai analízissel vizsgálta a különböző elemek előfordulásának arányait a Földön és a kozmoszban. A nemzeti szocialista rendszer uralomra jutása után visszatért Dániába (1935), majd az ország megszállása után (1943) Svédországba menekült s a stockholmi egyetemen mint a szerves kémiai tanszék tanára működött. Munkássága nagy jelentőségű volt a radioaktív elemek kémiai sajátosságainak feltárása terén s úttörő eredményeket hozott a radioaktív izotópok indikátorként (nyomjelzőként) való felhasználásában. Módszerének alkalmazását fokozatosan terjesztette ki a kémia területéről (1913) a növény - (1923), majd állatbiológia (1934), végül a gyógyászat (1940) területére. Az izotópok fizikai elkülönítésére irányuló kutatásai során fedezte fel a kálium 41-es tömegszámú izotópját és a foszfor 32-es tömegszámú radioaktív izotópját, melyek a biológiai jelentőségű szerves kémiai reakciók vizsgálatában nélkülözhetetlenek. A radioaktív indikáció módszerével elért több évtizedes kémiai és sugárbiológiai kutatásainak eredményeiért 1943-ban Nobel-díjjal tüntették ki, 1959-ben pedig elnyerte "Az atom békés felhasználásáért" díjat (Atoms for Peace Awards). Több egyetem, köztük a budapesti műszaki egyetem tiszteletbeli (műszaki) doktora volt. Kutatásainak eredményeit a vezető hazai és külföldi folyóiratokban számos tanulmányban és több önálló munkában ismertette. (Forrás: Magyar Életrajzi Lexikon)


   Felvétel a kedvencek közé vagy megosztás másokkal/Bookmark or share this page