Képaláírás: Kerepesi temető: Mm. B.12.

Ismertető szöveg: Hevesi Gyula vegyészmérnök, közgazdász, az MTA tagja (l. 1949, r. 1956), Kossuth-díjas (1959). Vegyészmérnöki oklevelet a budapesti műszaki egyetemen szerzett (1912). 1913-ban a pöstyéni fürdőigazgatóság szolgálatába lépett, 1914-től az Egyesült Izzónál lett üzemi, majd kutatómérnök. Itt kísérletezték ki Helfgott Árminnal a gáztöltésű izzólámpák nagyüzemi gyártását. 1917-ben kezdeményezője az IKTOSZ (Ipari és Közlekedési Tisztviselők Országos Szövetsége) létrehozásának, majd 1918-ban javaslatára megalakult az AMOSZ (Alkalmazott Mérnökök Országos Szövetsége), a világ első szocialista mérnök szervezete. Mindkét szervezetnek fontos szerepe lett a Tanácsköztársaság idején. 1918-ban Komját Aladárral együtt megalapították a KMP elméleti folyóiratát, az Internacionalet (1918-19). 1918-ban tagja lett a KMP-nek, valamint a KMP Központi Bizottságának. A Tanácsköztársaság idején mint a szocialista termelés népbiztosa felelőse és irányítója az egyes iparágak szocialista átszervezésének. A proletárdiktatúra bukása után Bécsbe, Berlinbe majd Olaszországba emigrált. Bolognában bebörtönözték, majd San Marinóban telepedett le. Olaszországból való kiutasítása után a Szovjetúnióba költözött. Leningrádban megszervezte a gáztöltésű izzólámpák és a laboratóriumi üvegkészülékek gyártását. 1929-32-ben Moszkvában megszervezte és vezette a Központi Műszaki és Közgazdasági Tájékoztató Intézetet. 1938-tól 1946-ig börtönben, munkatáborban volt, aztán 1947 nyaráig Moszkvából kitiltva Alexandrovban. Csak 1947 nyarán térhetett vissza Magyarországra. 1948-51-ben a Találmányi Hivatal elnöke és e minőségben az újítómozgalom hazai megindítója. 1949-ben az Országos Találmányi Hivatal első főtitkára. Tevékenyen közreműködött a Műszaki és Természettudományi Egyesületek (MTESZ) létrehozásában, melynek elnöke is volt. 1949-56-ban az MTA műszaki osztályának osztálytitkáraként nagy befolyást gyakorolt a hazai műszaki fejlődésre. 1951-58-ban elnökségi tag volt. 1956-60-ban az MTA titkári teendőit látta el. 1960-1967 között az MTA alelnöke. 1957-ben főszerkesztője volt a Magyarország c. hetilapnak. 1959-től haláláig tagja volt az MSZMP Központi Bizottságának. 1961-ben megszervezte az MTA Ipargazdasági Kutatócsoportját, melyet 1969-ig, nyugdíjazásáig vezetett. 1967-70-ben ismét az MTA elnökségi tagja volt. Nyugalomba vonulása után tudományos tanácsadóként tevékenykedett. Főszerkesztője volt az orosz-magyar, magyar-orosz műszaki (1958) és tudományos (Bp., 1951, 1954) szótáraknak. (Forrás: Magyar Életrajzi Lexikon)