Képaláírás: Kerepesi temető: 34/1-3. sarok [szobrász: Borsos Miklós]

Ismertető szöveg: Heltai Jenő író, újságíró, Kossuth-díjas (1957). Első verse 14 éves korában jelent meg. Jogi tanulmányait 1890-ben félbeszakítva az újságírói pályára lépett. A Magyar Hírlap, A Hét, a Pesti Hírlap, majd a Pesti Napló munkatársa. Sokáig élt Párizsban, Londonban, Bécsben, Berlinben, Konstantinápolyban. 1900-ban egy ideig a Vígszínház titkára, 1914-től 1918-ig dramaturg igazgatója, 1918-tól az Athenaeum könyvkiadó irodalmi igazgatója, 1929-től a Belvárosi Színház, 1932-34-ben a Magyar Színház egyik igazgatója. A modern nagyvárosi élet franciásan könnyed, közvetlen verselőjeként tűnt fel (Modern dalok, 1892; Kató, 1894; Fűzfasíp, 1913; Elfelejtett versek, 1947). Népszerűekké váltak Kacsóh Pongrác János vitézéhez írt dalszövegei. Regényeiben előszeretettel ábrázolta a század forduló bohémvilágát szellemesen, sok humorral. Vígjátékai kifinomult technikával, ironikusan jelenítették meg a polgári létforma erkölcsi ferdeségeit. Verses színműveiben (A néma levente, Ezerkettedik éjszaka stb.) különböző korok vígjátéki hagyományait újította meg írásművészetére jellemző ironikus-romantikus stílusban. 1945 után a népi demokratikus rendszer mellett foglalt állást. Műfordítói tevékenységéért a francia becsületrenddel tüntették ki. A PEN klub magyar elnöke volt. Műveit számos idegen nyelvre lefordították. (Forrás: Magyar Életrajzi Lexikon)