Képaláírás: Kerepesi temető: 34-15-17

Ismertető szöveg: Gábor Andor író, költő, újságíró, műfordító, kritikus, Kossuth-díjas (1953). Kishivatalnok családból származott. Már egyetemi évei alatt közölték írásait a Polgár, az Egyenlőség és A Hét c. lapok. 1903-ban a Kisfaludy Társaság pályázatára lefordította Mistral Mireio c. eposzát, majd a Roland-éneket (1904-05). Az 1910-es években mint sikeres kabarészerző mutatkozott be, radikális hangú kabarétréfái, gyorsan népszerűvé vált sanzonjai tették ismertté nevét. Emellett sikereket ért el vígjátékaival, szatirikus regényeivel és versesköteteivel is. A I. világháború idején részt vett a polgári antimilitarista mozgalomban. Az 1918. évi polgári demokratikus forradalomban a Nemzeti Tanács mellett dolgozott. Még a proletárdiktatúra kikiáltása előtt kapcsolatba került a Visegrádi utcai pártközpontban Kun Bélával. A Tanácsköztársaság idején a művelődési népbiztosságon a sajtó- és színházi ügyek referense. Emellett a színházszakszervezet megteremtésében is tevékenykedett. Nézeteivel mind jobban balra fordult, 1919-ben részt vett a proletárforradalomban. A Tanácsköztársaság bukása után börtönbe került, innen néhány hét múlva szabadult és Bécsbe emigrált; a polgári radikális Bécsi Magyar Újság munkatársa lett s itt a kommunista irányt képviselte. A Bécsi Magyar Újságban és a Proletárban közölt publicisztikai írásai a m. irodalmi rangú újságírás klasszikus értékű művei közé tartoznak. Élesen ostorozta bennük Horthyék fehérterrorját, de támadta a polgári radikalizmus politikáját is. Bécsben kiadott verseskötetei a szocialista líra egyik első fejezete. Harcos publicisztikája és versei miatt a m. ellenforradalmi kormány közbenjárására 1925-ben kiutasították Ausztriából. Ekkor Párizsba ment, de innen is kitoloncolták, végül Berlinben telepedett le. Részt vett a német kommunista párt munkájában; munkatársa volt a Rote Fahne c. lapnak, dolgozott a Vörös Segély sajtóirodája számára. 1927-től az Ogonyok és a Pravda berlini tudósítója. 1929-ben tagja lett a Linkskurve (a Német Proletárok Szövetsége lapja) szerkesztő bizottságának. Itt jelentős irodalomkritikusi és teoretikusi munkát végzett; elméleti cikkei, kritikái a marxista esztétika számos fontos kérdését világították meg. Hitler hatalomra jutásakor, 1933-ban Moszkvába ment, bekapcsolódott az irodalmi életbe. 1938-tól szerkesztette a magyar emigránsok irodalmi folyóiratát, a moszkvai Új Hangot. Tovább szélesedett műfordítói munkássága; orosz klasszikusokat, új szovjet drámákat fordított. A háború idején számos, a nemzet öntudatát ébresztő, az antifasiszta népfront eszméjét hirdető s a hazakészülődés érzéseit tükröző verset, cikket, rádióelőadást írt. 1945-ben hazatért, egyike volt a demokratikus és szocialista szellemű irodalom újjászervezőinek. Munkatársa volt a Szabad Nép, Új Szó, Szabadság, Világosság c. lapoknak, 1950-53-ban főszerkesztője a Ludas Matyi c. szatirikus hetilapnak. Özvegye, Halpern Olga 1958-ban Gábor-díjat alapított. Az alapítvány összegéből kétévenként egy-egy fiatal írót vagy költőt jutalmaznak. Műveit számos nyelvre lefordították. (Forrás: Magyar Életrajzi Lexikon)