Képaláírás: Kerepesi temető: 26-1-14 [szobrász: Csiszér János]

Ismertető szöveg: Endrődi Sándor, Kupricz költő és író, az MTA l. tagja (1899). Németországi tanulmányútja során irodalmi és esztétikai előadásokat hallgatott. Megismerkedett a materializmussal, melynek hatása alatt lefordította L. Büchner Erő és anyag c. könyvét (1869). Hazatérése után több lap munkatársa volt. 1877-ben tanári oklevelet szerzett a kolozsvári egyetemen, 1880-tól 1891-ig Nagyváradon tanított. 1902-1919-ben Budapesten a képviselőház Naplójának szerkesztője. Többször járt külföldön (Olaszország, Észak-Európa). 1882-ben a Kisfaludy Társaság tagjává, 1907-ben a Petőfi Társaság örökös alelnökévé választotta. A 19. század második felének számottevő írói alakja. Szembehelyezkedett az epigonköltészettel, a divatos népi-nemzeti iránnyal; fiatalkori lázadása azonban konzervatív környezetében letört. Költői formanyelve változatos; írt heinei dalokat, az Ausztria- és Habsburg ellenes közhangulatot tápláló kuruc nótákat, anakreoni dalokat. Értékesek Heine-fordításai. Életrajzokat és irodalomtörténeti tanulmányokat is írt. Ferenczi Zoltánnal együtt a Petőfi Könyvtár, Szana Tamással együtt a Petőfi Album szerkesztője, ugyancsak ő szerkesztette a Magyar Hölgyek Életrajzait 20 füzetben (Pozsony, 1885-86), a Magyar Remekírók sorozatban a Magyar Népdalok és Magyar Népballadák kötetét, valamint a Magyar költészet kincsesháza (Bp., 1895) c. nagyobb költői antológiát. Kiadta Vajda János, Tóth Kálmán, Abonyi Lajos, Bartók Lajos műveit. (Forrás: Magyar Életrajzi Lexikon)