Képaláírás: Kerepesi temető: 29/1-2-9 [kivitelező: Gerenday-cég]

Ismertető szöveg: Egressy Gábor; Galambos színész, a Nemzeti Színház első együttesének tagja, a Kisfaludy Társaság tagja (1863), Petőfi Sándor barátja, Egressy Béni bátyja. Református pap gyermekeként született. Otthonról háromszor is megszökött, hogy színésznek álljon. Két esztendeig különböző vándorszínész-társulatokkal járta az országot, majd a kassai állandó színtársulatba került. 1831-ben megházasodott, Szentpétery Zsuzsika színésznőt, Szentpétery Zsigmond húgát vette feleségül. 1833-ban Kolozsvárra ment játszani, majd részt vett a Bánk bán ősbemutatójában. 1835-ben a budai Várszínház tagja lett. 1837-ben Bécsbe ment tanulni a színészmesterséget, de csakhamar hazatért, és 1837 augusztusában felvette őt a Pesti Magyar Színház, amely a későbbi Nemzeti Színház. 1838-ban vidéki vendégkörutat tartott. Fontos kapcsolatot tartott fenn Vörösmartyval, 1844-ben pedig barátságot kötött Petőfivel. 1848. március 15-én ő adta elő a Nemzeti Színházban a Nemzeti dalt (sőt, néhány kutató szerint már a Nemzeti Múzeum lépcsőjén is). A szabadságharc idején nemzetőr, elkísérte Kossuthot a népfelkelést szervező toborzóútján, majd két hónapig Szeged kormánybiztosa volt. 1849-ben a fegyverletétel után Törökországba menekült, halálos ítélettel sújtották. Csak 1850 szeptemberében tért haza. 1851. október 7-én amnesztiában részesült, és hamarosan újra felléphetett a Nemzeti Színház tagjaként, ahol 1859-ig játszott. 1865-től a Színitanoda tanára lett. Obernyik Károly Brankovics című drámájának előadása közben kapott szélütést, és aznap elhunyt. Korának legműveltebb színészeként jegyezték, a színészet első magyar elméletírója volt. Fontos szerepet játszott Shakespeare népszerűsítésében, az angol drámaíró több munkáját is lefordította. 1860-ban ő alapította meg az első színházi újságot Magyar Színházi Lap címmel, amelynek szerkesztője volt. (Forrás: Wikipédia)

Egressyné Szentpétery Zsuzsanna színésznő. Szentpétery Zsigmond húga. 1829-ben Kassán lépett színpadra. 1831-ben itt lett Egressy Gábor felesége, és itt játszott epizódszerepeket 1835-ig. 1835-37-ben a budai Várszínház, 1837-1857 között megszakításokkal a Nemzeti Színház segédszínésznője és az operakórus tagja. Ezután nyugdíjba vonult. Inkább szépsége és családi környezete, mintsem tehetsége vitte a pályára, jobbára férje kedvéért szerződtették. (Forrás: Magyar Színházművészeti Lexikon)

Egressy Ákos, Galambos színész. Egressy Gábor fia. Mint hadnagy részt vett a szabadságharcban, Világos után besorozták közlegénynek az osztrák hadseregbe. Huszárfőhadnagyként szerelt le és 1864-ben színésznek állt. Vidéken játszott, színigazgató is volt. 1878-ban a Nemzeti Színházhoz szerződött; a drámabíráló bizottság tagja volt. 1904-ben nyugalomba vonult. Írt útleírásokat, emlékezéseket, irodalmi és színészeti tanulmányokat. Kiadta apja műveit. (Forrás: Magyar Életrajzi Lexikon)