Képaláírás: Kerepesi temető: 34/2-1-23 [szobrász: Varga Imre]

Ismertető szöveg: Darvas József, Dumitras író, publicista, politikus, a népi írók mozgalmának egyik legjelentősebb tagja, Kossuth-díjas (1956, 1960). Apja béres volt, az I. világháborúban elesett, anyja mint cseléd nevelte fel négy gyermekét. Kiskunfélegyházán elvégezte a tanítóképzőt (1932), de állást nem kapott. A fővárosba utazott, volt napszámos, könyvügynök, lapkihordó, kovácssegédmunkás. Kapcsolatba került az illegális kommunista mozgalommal. 1933-ban letartóztatták, két hónapot töltött a Gyűjtőfogházban, majd hazatoloncolták Orosházára. Öt évig rendőri felügyelet alatt állt, de az illegális párttal való kapcsolatát továbbra is fenntartotta. 1934-től újságírói tevékenységet folytatott. Közélet és irodalom kezdettől fogva összekapcsolódott tevékenységében. Írói pályáját versekkel kezdte, első verseit 1932-ben közölte a Szivárvány. 1934-ben a Szabad Írásban megjelent novellája miatt újból letartóztatták. Első regényei, a Fekete kenyér, Vízkereszttől szilveszterig (mindkettő Bp., 1934) a falusi osztályharc témáját tárgyalják. Országjáró élményeiről szóló riportjai (Országúton, városon, Bp., 1934) és szociográfiai művei, mint A legnagyobb magyar falu (Bp., 1937) és az Egy parasztcsalád története (Bp., 1939) a helyzet tarthatatlanságát ábrázolták. A mozgalommá szerveződő népi irodalom fegyvertársként üdvözölte. 1936-37-ben Vértes Györggyel együtt a Gondolat c. kommunista lapot szerkesztette, munkatársa volt a népi írói mozgalommal kapcsolatban álló Szabad Szónak (1938) és a Kis Újságnak (1940-44). Jelentős szerepe volt a Márciusi Front létrehozásában, részt vett a Magyar Történelmi Emlékbizottság megalakításában. 1943-ban Erdei Ferenccel együtt fejtette ki a népi baloldal álláspontját a balatonszárszói konferencián. 1941-ben A népi írók új útjáról írt cikkében felvetette az értelmiség felelősségét a társadalmi kérdések megoldásában. Munkáiban a földosztást és a munkanélküliség megszüntetését követelte, a demokratikus szabadságjogok mellett szállt síkra. Máról-holnapra (Bp., 1939) c. regényében is a falu társadalmán belüli osztályellentéteket ábrázolja, ezt Szakadék címmel drámává dolgozta át (1943), majd filmforgatókönyvet írt belőle (1956). Patriotizmus és szocialista szemlélet nyilvánul meg történelmi regényeiben, A törökverőben (Bp., 1938) és a Harangos kútban (Bp., 1942). 1945 után írt első könyve, a Budapestről szóló Város az ingoványon (Bp., 1945) egyszerre szociográfia, széppróza, önéletrajz és publicisztika. 1945-től aktív résztvevője volt a politikai életnek, 1945-ben a Nemzeti Parasztpárt alelnöke, a párt lapjának, a Szabad Szónak a szerkesztője (1945-49), 1945-től élete végéig országgyűlési képviselő volt. 1947. szept. 24-től építésügyi, 1950. febr. 24-től 1951. máj. 19-ig vallás- és közoktatásügyi, 1951. máj. 19-től 1953. júl. 4-ig közoktatásügyi miniszter, és 1953. júl. 4-től 1956. okt. 14-ig népművelési miniszter, 1957-től 1959-ig a Hunnia Filmstúdió igazgatója. 1957-59-ben a Kortárs egyik alapító szerkesztője volt. A Kormos ég (1959) az 1956-os forradalom és szabadságharc tragikus eseményeiért való erkölcsi felelősségről; a Hajnali tűz (1961) az ötvenes évek végi szövetkezeti mozgalom konfliktusairól szól. Részeg eső (Bp., 1963) c. regényében az 1944-es és 1956-os események okait kutatta. Ezt a regényt is átdolgozta színdarabnak, amelyet 1964-ben mutatott be a Nemzeti Színház. 1951-53-ban és 1959-től a Magyar Írók Szövetségének elnöke, 1960-tól a Hazafias Népfront alelnöke, 1972-től az Elnöki Tanács tagja volt. (Forrás: Magyar Életrajzi Lexikon)